Evdokimov, Alekszandr Ivanovics (a dicsőség rendjének teljes birtokosa)

Alekszandr Ivanovics Evdokimov
Születési dátum 1920. október 13( 1920-10-13 )
Születési hely falu Zhekupino , Novorzhevsky Uyezd , Pszkov kormányzóság , Orosz SFSR
Halál dátuma 1988. augusztus 12. (67 évesen)( 1988-08-12 )
A halál helye Kislovodsk , Sztavropoli terület , Orosz SFSR, Szovjetunió
Affiliáció  Szovjetunió
A hadsereg típusa gyalogság
Több éves szolgálat 1940-1945
Rang Főtörzsőrmester
Csaták/háborúk A Nagy Honvédő Háború
Díjak és díjak
A Vörös Csillag Rendje Dicsőségrend, I. osztály Dicsőségrend II fokozat Dicsőségrend III fokozat
„Leningrád védelméért” kitüntetés

Alekszandr Ivanovics Evdokimov ( 1920. október 13., Zhekupino falu , Pszkov tartomány  - 1988. augusztus 12., Kislovodsk , Sztavropoli terület ) - a 239. lövészfronthadosztály 497. különálló felderítő századának felderítő tisztje, a balti hadsereg 63. szolgabírója .

Életrajz

Alekszandr Ivanovics Evdokimov Zhekupino faluban született (ma a Pszkov régió Novorzsevszkij kerületében ). 5 osztályos iskolát végzett. A Volga-Ribinszk csatorna építésén dolgozott .

1940 - ben behívták a Vörös Hadsereg soraiba a Kalinyini régió Szandovszkij RVC - je által . 1941 júliusa óta a Nagy Honvédő Háború frontjain . Az első csatában Velikiye Luki mellett megsebesült. Meggyógyulása után a zászlóalj felderítő részeként a frontra vonult. Mjasnyij Bor közelében akció közben megsebesült . Összességében a háború alatt 6 alkalommal sebesült meg, és 1 alkalommal kapott lövedék-sokkot. Az utolsó seb a berlini megrohanás során keletkezett .

1943. július 18- án „Leningrád védelméért” kitüntetést kapott .

1944 elejére a 239. lövészhadosztály 497. felderítő századában szolgált. 1944. február 21- én éjjel egy csoport felderítővel Evdokimovot az ellenség hátába küldték azzal a feladattal , hogy megszerezze a nyelvet . A Novgorod megyei Sivkovo falu környékén a sötétben meglátott egy ellenséges géppuskást, megtámadta és elkábította. A csoport veszteség nélkül visszatért egysége helyére. A fogoly értékes információkat közölt, Evdokimovot pedig jutalomért ajándékozták meg. 1944. március 1. Evdokimov 3. fokozatú Dicsőségi Rendet kapott.

1944. június elején Evdokimov egy felderítőcsoporttal Pszkov közelében megsemmisítette az ellenséges ezred főhadiszállását, több ásót, elfogta a vezérkar iratait, elfogta a tanker őrmestert, és egy harckocsin visszatért egységük helyszínére. ellenség. Amikor a csoport visszavonult, Evdokimov megsebesült. 1944. július 7- én megkapta a Dicsőségrend II. fokozatát.

Június 24-én éjjel Evdokimov egy felderítőcsoport tagjaként behatolt az ellenség főhadiszállásának helyére, értékes dokumentumokat foglalt el a főhadiszállásról, és felderítette az ellenség tűzrendszerét. 1944. augusztus 10- én ismét megkapta a Dicsőségrend II. fokozatát. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége 1958. február 27-i rendeletével újra kitüntették a Dicsőség 1. fokozatával.

1944. július 21 - ről 22 -re virradó éjszaka Jevdokimov az erdőt átfésülve ellenséges konvojt talált az egyik országúton. A felderítők rálőttek a konvojra, megöltek 3 ellenséges katonát, és elfoglaltak egy szekeret vagyonnal és iratokkal. A csoport veszteség nélkül visszatért az egység helyszínére. Evdokimovot a "Bátorságért" kitüntetésért adományozták . 1944. augusztus 8 -án megkapta a Vörös Csillag Rendet .

Evdokimov harcolt a győzelem előtt, de súlyosan megsebesült Berlin megrohanásakor. Kezelésre egy kislovodszki kórházba küldték, és a kezelés után a leszerelés után is ott maradt, hogy éljen. Ott dolgozott a Karachaicherkesselkhozstroy tröszt 428. számú PMK-jában, majd asztalosként a 8. számú SMU-ban.

1979. március 5-én halt meg.

Linkek

Alekszandr Ivanovics Evdokimov . " Az ország hősei " oldal. Letöltve: 2015. augusztus 1.

Irodalom