Gránátcső

A gránátcső vagy távoli cső gömb alakú tüzérségi gránátok és bombák  robbanó töltetének kilövésére szolgáló eszköz [1] .

A 19. század végén - a 20. század elején a gránátcsöveknek három fő típusa volt:

1) fa - lőporral  felszerelt bombákhoz és gránátokhoz ;

2) papír  - ¼ és ½ pud grapesshot gránátokhoz;

3) ólom  - egy 3 pudos tartálybombához [1] .

Az első típusú gránátalma pipákat (lásd az 1. ábrát) bükk- vagy nyírfából faragták, hengeres csatornával látták el, csésze formájában felfelé tágulnak, és porpéppel töltötték meg  - távoli összetétel [2] .

½ pd-ért. és ¼-pd. A lövedékgránátok esetében a lövedék hegyébe illesztett papírpépből készült kúpos perselyeket alkalmaztak , és közvetlenül a lövés előtt lőporral töltött ólomhüvelyt vezettek ennek a perselynek a csatornájába, először a cső mentén elvágva. hossz a tüzelési távolságnak megfelelően [1] .

Egy 3 pólós tartálybombát a hegyébe csavart ólomhüvellyel szereltek fel; a lövés előtt a persely átmenő csatornájába lőporral töltött papírhüvelyt helyeztek. Tekintettel a facsövek hiányosságaira (tároláskor megrepedtek, laza vagy mocsaras talajba eséskor elakadtak, stb.) a puskás fegyverek bevezetésével ezeket a csöveket sárgarézre cserélték (lásd 2. ábra), melyeket becsavaroztak a lövedékpont, csatornájuk pedig nem érte el a cső külső metszését, hanem itt keresztezte őket két keresztirányú csatorna stopinnal [1] .

Az 1890-es modell 3 kilós kézigránátjaihoz sárgaréz csövet alkalmaztak (lásd 3. ábra), a korábbi fa helyett a következő eszközt: a hegybe csavart sárgaréz száron bádoggal a tengely mentén hengeres csatorna van. bélt préselnek bele porösszetétellel. A csatorna felső kibővített végébe hengeres csatornával ellátott hüvely van csavarva, amelybe egy ütési összetételű csövet és egy reszelőt helyeznek el (mint a gyorstüzelő csövekben); a reszelő külső végére gyűrű van rögzítve. Tároláskor a tubus felső végét rácsavart kupakkal fedik le; gránátdobás előtt lecsavarták, és a jobb kézen hordott karkötő kampóját a reszelő gyűrűjére akasztották [1] .

Távoli csövek a tüzérségben [3]

Az első minták egy lőportöltetű facső volt, és gömbsörétes gránátok robbanótöltetének indítására használták. A lassítást a cső hossza alapján választottuk meg. Ha lövéskor kiderült, hogy a lövedék túl későn robbant fel, a cső egy részét a lövés előtt levágták.

Vagyis a távcsövek és a távoli biztosítékok közötti lényeges különbség az volt, hogy csak arra szolgálnak, hogy bizonyos idő elteltével elindítsanak valamit a lövedékben. Például a lövedékkel ellátott kagylóknál a cső kilökőtöltetet indít el, amely lövedéket lövell ki.

A kilökőtöltet hasonlóan működik más típusú lövedékeknél is: gyújtó (gyújtóelemeket dobnak ki), világítás (világító kompozíciót ejtőernyővel dobnak ki), propaganda (röplapcsomagokat dobnak ki) és mások.

Használhatók nagy robbanásveszélyes lövedékekben is, ekkor a távoli cső aktiválja a biztosítékot, és működésében hasonlóvá válik a távoli biztosítékhoz.

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 3 4 5 Gránátcső  // Military Encyclopedia  : [18 kötetben] / szerk. V. F. Novitsky  ... [ és mások ]. - Szentpétervár.  ; [ M. ] : Típus. t-va I. D. Sytin , 1911-1915.
2. ↑ Bombacsövek  // Katonai enciklopédia  : [18 kötetben] / szerk. V. F. Novitsky  ... [ és mások ]. - Szentpétervár.  ; [ M. ] : Típus. t-va I. D. Sytin , 1911-1915.
3. ↑ Nikiforov N.N. Tüzérség / az össz. szerk. Chistyakova M.N. - M .: A Szovjetunió Védelmi Minisztériumának Katonai Kiadója, 1953. - S. 163-173. — 480 s.

Irodalom

• Fuzes // Nagy Szovjet Enciklopédia  : [30 kötetben]  / ch. szerk. A. M. Prohorov . - 3. kiadás - M .  : Szovjet Enciklopédia, 1969-1978.

Szótárak és enciklopédiák	Brockhaus és Efron Katonai Sytina