Gusztov, Iván Sztyepanovics

Ivan Sztyepanovics Gusztov
Az SZKP Pszkov Területi Bizottságának 4. első titkára
1961. március  - 1971. november 16
Előző Mihail Jakovlevics Kanunnyikov
Utód Alekszej Mironovics Rybakov
A Velikoluksky Regionális Végrehajtó Bizottság elnöke
1957. január  - október
Előző Pjotr ​​Romanovics Kharin
Utód Az állás megszűnt
Születés 1911. március 3. Kozlovo , Bezetsky Uyezd , Tveri kormányzóság , Orosz Birodalom( 1911-03-03 )
Halál 1996. június 6. (85 éves) Moszkva , Orosz Föderáció( 1996-06-06 )
Temetkezési hely
A szállítmány VKP(b) (1932 óta)
Oktatás Bezcsecki Agro-Pedagógiai Főiskola (1930)
VPS a Bolsevikok Összszövetségi Kommunista Pártja Központi Bizottsága alatt (1949)
Velikolukszkij Mezőgazdasági Intézet (1965; távollétében)
Díjak
Lenin parancsa Lenin parancsa Az októberi forradalom rendje A Munka Vörös Zászlójának Rendje
„Munkavitézségért” érem Jubileumi érem „A vitéz munkáért (katonai vitézségért). Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából.

Ivan Sztyepanovics Gusztov ( 1911. március 3., Kozlovo, Bezcsecki körzet , Tver tartomány , Orosz Birodalom  - 1996. június 6. , Moszkva , Orosz Föderáció ) - szovjet párt és államférfi, az SZKP Központi Bizottsága alá tartozó CPC első alelnöke ( 1974-1989).

Életrajz

Parasztcsaládba született. Orosz.

1932-től az SZKP (b) tagja. 1930-ban diplomázott a Bezhetsk Mezőgazdasági Pedagógiai Főiskolán, 1949-ben a Bolsevikok Összszövetségi Kommunista Pártja Központi Bizottsága alá tartozó Felsőoktatási Iskolában, 1965-ben pedig a Velikolukszkij Mezőgazdasági Intézetben (in absentia).

1930-1941-ben - gazdasági munkában. Nem volt 20 éves, amikor a Bezetsky kerületi Vperjod kolhoz elnökévé választották, amelyhez a szülei is csatlakoztak. Ezután Bezhetsk városába küldték dolgozni, ahol 1938-ig a kerület földügyi osztályának vezetője, helyettese, majd igazgatója volt az első Bezhetskaya MTS-nek.

1938-ban hamis feljelentés alapján eltávolították az MTS igazgatói posztjáról, kizárták a pártból. Büntetőeljárás indult ellene. De hamarosan visszahelyezték a munkahelyére és a pártba.

1941 óta - a pártban és a szovjet munkában a Novoszibirszk régióban: a Karakan gép- és traktorállomás igazgatója, a Szuzunszkij kerületi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, az SZKP Iskitimszkij kerületi bizottságának első titkára (b).

1961-1971 között az SZKP Pszkov regionális bizottságának első titkára volt. Ismerői azt mondták, Ivan Sztyepanovics Gusztov ötletgazda volt, látta a jövőt, szereti a falut, nagyszerű szervezőkészséggel, harciassággal és céltudatossággal rendelkezik, miközben meglehetősen szerény, készséges, jól megértette az embereket, látta a természetes adottságukat, segített teljesen megnyílni előtte.

1971 és 1974 között a Kínai Kommunista Párt alelnöke volt az SZKP Központi Bizottsága alatt.

1974 és 1989 között az SZKP Központi Bizottsága alá tartozó Kínai Kommunista Párt első alelnöke volt.

Az SZKP Központi Bizottságának tagja (1981-1990), a Központi Bizottság tagjelöltje (1961-1981), a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Tanácsának helyettese a Pszkov régióból (6-8 összehívás, 1962-1974) [1] [2] [3] és a Karéliai ASSR (9-11. összehívás, 1974-1989) [4] [5] [6] .

1989 óta nyugdíjas.

1996-ban öngyilkos lett. Moszkvában, a Troekurovski temetőben temették el .

Díjak és címek

Család

Gustov szülei a Kalinin (Tver) régióban éltek, ahol eltemették őket. Mihail testvér és Tatyana nővére meghalt a Nagy Honvédő Háború alatt.

Feleség - Maria Petrovna, gyermekei: fia Vlagyimir és lánya Ljudmila.

Jegyzetek

  1. ↑ A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa 6. összehívásának képviselőinek listája (elérhetetlen link) . Letöltve: 2015. március 8. Az eredetiből archiválva : 2012. december 5.. 
  2. ↑ A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa 7. összehívásának képviselőinek listája (hozzáférhetetlen link) . Letöltve: 2015. március 8. Az eredetiből archiválva : 2012. december 5.. 
  3. ↑ A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa 8. összehívásának képviselőinek listája (hozzáférhetetlen link) . Letöltve: 2015. március 8. Az eredetiből archiválva : 2013. március 13.. 
  4. ↑ A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselői. 9 összehívás A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének kiadása. - M. , 1974. - 550 p.
  5. ↑ A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa 10. összehívásának képviselőinek listája (hozzáférhetetlen link) . Letöltve: 2015. március 8. Az eredetiből archiválva : 2013. július 10. 
  6. ↑ A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa 11. összehívásának képviselőinek listája (hozzáférhetetlen link) . Letöltve: 2015. március 8. Az eredetiből archiválva : 2013. április 28.. 

Linkek

 A Velikoluksky Regionális Végrehajtó Bizottság elnökei