Viktor Mihajlovics Gerasimenko | |||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Születési dátum | 1923. október 23 | ||||||||||||||||||||
Születési hely | |||||||||||||||||||||
Halál dátuma | 2007. április 25. (83 évesen) | ||||||||||||||||||||
A halál helye | |||||||||||||||||||||
Affiliáció | Szovjetunió | ||||||||||||||||||||
A hadsereg típusa | gyalogság | ||||||||||||||||||||
Több éves szolgálat | 1943-1946 | ||||||||||||||||||||
Rang |
művezető |
||||||||||||||||||||
Rész | 828. gyalogezred | ||||||||||||||||||||
Csaták/háborúk | |||||||||||||||||||||
Díjak és díjak |
|
Viktor Mihajlovics Gerasimenko (1923. október 23. - 2007. április 25.) - a 828. gyalogezred kommunikációs társaságának vezető telefonkezelője, a Vörös Hadsereg katona. A dicsőség rendjének teljes lovagja.
1923. október 23-án született Oryol városában. Apa - az első világháború katonája, teljes Szent György-lovas. 1940-ben érettségizett, 7 osztályt. Lakatos tanulóként dolgozott a Textilmash üzemben.
Orel 1943-as felszabadítása után besorozták a Vörös Hadsereg soraiba . 1943 augusztusa óta a hadseregben. A hadosztályhoz érve felderítést kért, de a 197. gyaloghadosztály 828. gyalogezred kommunikációs társaságába telefonkezelőnek nevezték ki. Harcolt a brjanszki, közép-, fehérorosz, 1. és 2. ukrán fronton.
A 828. gyalogezred kommunikációs társaságának telefonkezelője, Gerasimenko Vörös Hadsereg katona az 1944. július 13-tól 20-ig tartó harcokban stabil kapcsolatot tartott fenn a zászlóaljparancsnok és az ezredparancsnok között. Ozyutichi településen, az ellenséges tűz alatt, legfeljebb harminc robbanást szüntetett meg a kommunikációs vonalon, és a Vlagyimir-Volinszkij városáért vívott csatákban - körülbelül negyvenet.
A 197. Gyaloghadosztály 1944. augusztus 7-i parancsára Gerasimenko Viktor Mihajlovics Vörös Hadsereg 3. fokozatú Dicsőségi Renddel tüntették ki.
1944. szeptember 11-én a Gerasimenko kommunikációs társaság vezető telefonkezelője Lesne Chalupe település területén, a Sandomierz hídfőn 24 alkalommal helyreállította a megszakadt kapcsolatot az egységekkel, biztosítva a folyamatos folyamatosságot. irányítani őket.
Egyszer, amikor egy telefonvonal sérülését javította, Gerasimenko lesbe került. Az ellenfelek megpróbálták fogságba ejteni. Gerasimenko gránátokkal és géppuskatűzzel szabadította meg az útját, 16 ellenfelet megsemmisített, és megszökött a bekerítésből.
A 3. gárdahadsereg 1944. október 12-i parancsára Gerasimenko Viktor Mihajlovics Vörös Hadsereg 2. fokozatú Dicsőségi Renddel tüntették ki.
1945. február 13-án éjszaka az előretolt különítmény részeként az elsők között kelt át az Odera folyón , és stabil kommunikációt biztosított a parancsnoknak. Az ellentámadások visszaverésekor több mint tíz ellenfelet semmisített meg, egy elfogott faustpatronnal felgyújtott egy ellenséges önjáró fegyvert.
A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének 1945. június 27-i rendeletével bátorságért, bátorságért és hősiességért Gerasimenko Viktor Mihajlovics Vörös Hadsereg katonáját a Dicsőség 1. fokozatával tüntették ki. A dicsőség rendjének teljes lovasa lett.
1946-ban V. M. Gerasimenko művezetőt leszerelték. Visszatért Orel városába. Szerelőként, gépészként dolgozott az Oryol pályaudvar mozdonyraktárában.
2007. április 25-én halt meg. Az oreli Luzskovszkij temetőben temették el.
Megkapta a Honvédő Háború I. fokú Érdemrendjét, az I., II. és III. fokozatú Dicsőségi Rendet, kitüntetést, a „Tiszteletbeli Vasutas” jelzést.
Orelben, azon a házon, amelyben V. M. Gerasimenko lakott, és a mozdonyraktár épületén, amelyben dolgozott, emléktáblákat helyeztek el.