Gasperskaya, Elena Stanislavovna

Elena Stanislavovna Gasperskaya
Születési dátum 1899. január 26( 1899-01-26 )
Születési hely Kaluga
Halál dátuma 1969. június 27. (70 éves)( 1969-06-27 )
A halál helye Varsó
Foglalkozása politikus
Díjak és díjak

Szovjetunió :

A Vörös Zászló Rendje

Lengyelország :

Lengyelország Újjászületése Lovagkeresztje

Elena Stanislavovna Gasperskaya ( lengyel Helena Gasperska-Krygier ) ( 1899. január 26., Kaluga -  1969. június 27. , Varsó ) - orosz és lengyel forradalmár, újságíró, a Szovjetunió " jobboldali ellenzékének " tagja.

Életrajz

Lengyel családból. Apja - Stanislav Krieger, földmérő, főpincér (? - 1933, Moszkva). Anya - Ludwika Krieger. 1902 óta a család Moszkvában élt.

A középiskolát Moszkvában végezte. 1918 óta a lengyelországi forradalom előkészítésével foglalkozó kommunista intézményekben dolgozott (a Lengyel Ügyek Bizottsága, az RKP Központi Bizottsága (b) Lengyel Levéltára, a Megszállt Régiók Kommunista Szervezeteinek Központi Irodája). 1919-től az RCP (b) tagja, a Molot című kommunista újság szerkesztőségében, a vilnai munkásklub könyvtárvezető-helyettese. 1919 áprilisában, miután a város Lengyelország részévé vált, letartóztatták, és a Krakkó melletti Dąbiuba küldték koncentrációs táborba. 1920 márciusában politikai fogolycsere történt Lengyelország és Oroszország között, Krieger Moszkvába érkezett. Szofja Dzerzsinszkaja titkáraként dolgozott az Oktatási Népbiztosság Nemzeti Kisebbségi Osztályán, a szovjet-lengyel háború alatt - a Lengyel Forradalmi Bizottságban Bialystokban, Grodnóban, Kovnóban, Minszkben. 1920 szeptembere óta Helena Gasperska néven Danzigban és Berlinben, a Lengyel Kommunista Párt ügynökeként a "Nowy Przeglad" pártmagazin kiadójában és szerkesztőségében. Titkosító volt, hírnök. Party becenév - Helenka. 1923 óta a szovjet berlini nagykövetségen.

1923-ban visszatért Moszkvába. Moszkvában a Külügyi Népbiztosságon dolgozott. 1925-1927-ben. távollétében tanult a Ya. M. Sverdlovról elnevezett Kommunista Egyetemen. 1925-től a Komintern Végrehajtó Bizottságának lengyel részlegében, a Komintern nemzetközi kapcsolatok szektorának titkára.

Az 1920-as évek végén - az 1930-as évek elején. az antisztálinista ellenzékben dolgozott, osztotta N. Buharin nézeteit . Egy prominens ellenzéki D. Maretsky felesége . 1933. február 18-án tartóztatták le A. Slepkov csoportjában való részvétel vádjával [1] . 1933. április 16-án az OGPU Collegium a hamisított anyagokat megvizsgálva börtönbüntetésre ítélte, azzal a váddal, hogy részt vett egy „a jobboldal ellenforradalmi szervezetében, amelynek célja a szovjethatalom elleni aktív harc és a kapitalista rendszer helyreállítása volt. a Szovjetunió”, hogy „aktív ellenforradalmi tevékenységet és ellenforradalmi agitációt hajtson végre a nemzetközi burzsoázia érdekében. 1936-ig a szuzdali politikai izolátorban raboskodott, majd Arhangelszkbe száműzték . 1937-ben letartóztatták és 5 év börtönbüntetésre ítélték. Mandátumát Magadanban töltötte. 1947-ben (vagy 1946-ban) szabadult, Alexandrovban élt . 1949-ben fiához költözött Moszkvába. Kézműves műhelyekben és szövetkezetekben dolgozott.

1956-ban rehabilitálták. 1957 júliusában Lengyelországba távozott. Varsóban, a powazki katonai temetőben temették el.

1989-ben (vagy korábban, 1956-ban) visszahelyezték az SZKP-ba [2] .

Díjak

Jegyzetek

  1. ↑ N. I. Jezsov különleges üzenete Sztálinnak V. N. Astrov kihallgatási jegyzőkönyvének alkalmazásával. 1937. január 11. // Lubjanka. Sztálin és az NKVD Állambiztonsági Főigazgatósága. Sztálin archívuma. A párt- és államhatalom legfelsőbb szerveinek iratai. 1937-1938. M.: MFD, 2004, 19-39.
  2. ↑ Az SZKP KB Politikai Hivatala Bizottsága ülésének 10. számú jegyzőkönyve a 30-40-es évek és az 50-es évek elején lezajlott elnyomásokkal kapcsolatos anyagok további tanulmányozásáról, mellékletekkel. 1989.10.17. // RGANI. F. 107. Op. 1. D. 35. L. 40-42.

Irodalom