Nyugati államok (Ultramaraton)

A Western States Endurance Run egy  100 mérföldes (161 km-es) ultramaraton, amelyet minden évben a kaliforniai Sierra Nevada ösvényein rendeznek meg június utolsó teljes hétvégéjén. A verseny a Squaw Valley sítereptől kezdődik és a Placer High School Stadionban ér véget Auburn California-ban. A pálya meglehetősen nehéz, a legmagasabb pontokon gyakran havazik, az alföldön pedig magas a hőmérséklet a cél felé. A verseny résztvevői összesen 5500 méter (18 090 láb) magasságig emelkednek a célba, és hegyi ösvényeken ereszkednek le 7 000 méterre (22 970 láb). A verseny időtartamából adódóan hajnali 5 órakor kezdődik, egész nap és a következő éjszaka tart. A 30 órán belül célba érő versenyzők bronz övcsatot kapnak, míg a 24 óránál kevesebbet célba érők ezüstöt. A Western States 100-at az Altra, egy utahi cipőgyártó cég szponzorálja. A futás egyike annak a 4100 futamnak, amely az Ultrarunning Grand Slam-versenyét alkotja , amely magában foglalja a Vermont 100 -at , a Wasatch Front 100 -at Utah-ban és a Leadville Trail 100 -at Coloradóban.

Történelem

A Western States Ultramaratont először Gordy Ainsley futotta 1974-ben. Ainsley 1971-ben és 1972-ben lóháton fejezte be a Western States Trail Ride-ot ( Tevis Kupa ), de 1973-ban új lovát a 29 mérföldes sántaság miatt ki kellett állítani. 1974-ben Drucilla Barner, az első nő, aki megnyerte a Tevis-kupát és a Western States Trail Foundation titkára, inspirációja és bátorítása alatt Gordy rajthoz állt a Western States Trail Ride versenyen lovak ellen, hogy megnézze, sikerül-e befejeznie a futást. . 23 óra 42 perccel később Gordy megérkezett Auburnba, bebizonyítva, hogy egy futó valóban képes 100 mérföldet megtenni egy nap alatt. 1975-ben Ron Kelly lefutotta a Tevis Cup pályát lovakkal, és 97 mérföld (157 km) után visszavonult. 1976-ban Ken "Cowman" Shirk lett a második futó, aki lovakkal futotta le a távot. Aztán Ainsley volt a pacemakere az utolsó 25 mérföldön. 16 sportoló nevezett az első hivatalos nyugati államok ultramaratonjára 1977-ben, és lovakkal együtt indult a Tevis Kupában. Aztán az út közepén 16-ból 13-at visszavontak a versenytől. A fennmaradó 3 közül csak Andy Gonzalez ért célba 24 órán belül, ami a lókorlát. Két másik induló, Peter Mattei és Ralf Paffenbarger (nem hivatalosan) 28 óra 36 perc alatt ért célba, így 30 órás limitet állítottak be a nevezés bronzcsatjára. A verseny lebonyolítása később önállóvá vált – megalakult a Western States Ultramarathon Foundation. A következő évben, 1978-ban 63 sportoló vett részt a versenyen, és közülük 30-an fejezték be az első Western States Ultramaratont. A versenyt a Tevis Kupa időpontjától eltérő napon rendezték meg. 1984-ben az 1964-es Wilderness Act kapcsán létrehozták a Granite Chief Wilderness területet, és az ösvény körülbelül 6 km-e az új határok közé esett. A sivatagi terület meghatározása azt jelentette, hogy az Egyesült Államok Erdészeti Szolgálata megtiltja a rendezvények szervezését ebben a zónában. 1988-ban azonban a verseny (és az eredeti Trail Ride lovakkal) szervezői végül engedélyt kaptak a Kongresszustól az esemény folytatására. A résztvevők számát azonban 369-re korlátozták, ami akkora, mint az 1984-es mezőny. A rendezvény népszerűségének növekedésével sorsolási rendszert hoztak létre a szabad helyek kiosztására. Azóta minden évben korlátozott számú nyerőgépet osztanak ki a Montrail Ultra Cup sorozat kiválasztott győzteseinek és az előző év versenyének első tíz helyezettjének. Az első helyek kiosztása után sorsolással töltik ki a mezőt a minősített jelentkezők köréből. Az Egyesült Államok Erdészeti Szolgálata lehetővé teszi, hogy a versenyigazgatóság 5 éves átlagban 369 indulót fogadjon el.Mivel történelmileg a lottó nyerteseinek körülbelül 15%-a nem jelenik meg, általában 425 versenyzőt nyilvánítanak a lottó nyertesének.

Eredmények

Tim Tweetmeier 25 alkalommal fejezte be rekordot a versenyen, mindezt 24 óra alatt, és 5-ször nyert. Scott Jurek 2005-ös győzelme volt sorozatban a hetedik győzelme. Ann Treyson 14-szer nyerte meg a versenyt. 2008-ban a versenyt törölték a rossz levegőminőség és a hihetetlenül sok erdőtűz füstje miatt. A 2009-es futamgyőztes Hal Kerner és Anita Ortiz lett. 2010 -ben Jeff Rous megelőzte Anton Krupickát a Browns Bar jelölőjénél, 10,1 mérföldre a célvonaltól, és megnyerte a versenyt, új pályarekordot állított fel 15:07,04-re. A női versenyt Tracey Garno nyerte 19:01.55-tel. Amy Palmiero-Winters, a transztibiális amputált lett a történelem első amputáltja, 27:43.10-es idővel ért célba. 2012 -ben Ellie Greenwood majdnem egy órával javította az Anne Treyson által 1994-ben megdönthetetlennek tűnő pályarekordot, új idővel 16:47.19-et. Ugyanebben az évben Timothy Olson kifutott a 15 órából (14:46.44), ezzel megdöntötte a Jeff Rose által 2010-ben felállított korábbi férfi pályarekordot. 2016-ban Andrew Miller 20 évesen lett a legfiatalabb férfi győztes a Western versenyen. Államok 100.

Nyertesek