| Vaszilij Evgrafovics Verderevszkij | |
|---|---|
| Születési dátum | 1801 [1] , 1802 [1] vagy 1803 [1] |
| Halál dátuma | 1872. június 20. ( július 2. ) [1] |
| A halál helye | |
| Állampolgárság (állampolgárság) | |
| Foglalkozása | költő , műfordító |
| Több éves kreativitás | 1816 -tól |
Vaszilij Evgrafovics Verderevszkij (1801 [2] -1872) - költő, műfordító.
Régi nemesi családból . 1819-ben végzett a Moszkvai Egyetem Nemesi Kollégiumában , ahol 1819 végéig tanított. Verderevszkij (kortársai emlékiratai szerint "a fiatalember nagyon jóképű") ezt követően feleségül vette F. P. Gurov (a Sungur-kör jövőbeli tagja ) panziós társának nővérét. V. S. Filimonovval és N. A. Polevvel egy irodalmi folyóiratot készült kiadni . Az életőr Szemjonovszkij gyalogezredben (1820), majd a Borodino gyalogezredben szolgált . Hadnagyi rangban nyugállományba vonult (1824-1827). 1827-1836-ban Verderevszkij sok munkahelyet változtat, végül a Katonai Minisztérium Biztosi Osztályának kormányzói posztját (1836) megkapva gyorsan meggazdagodik. Részt vett A. F. Voeikov "Pénteken" és N. I. Grech "Csütörtökén" . Lengyelországban szolgált (1838-1840). A Harmadik Szekció tisztviselője (1842-től). A Nyizsnyij Novgorod Tartományi Pénztári Kamara elnöke (1858-tól). 1867 elején Nyizsnyij Novgorodban hatalmas hiányt fedeztek fel a hivatalos sóból, amelyet titokban Verderevszkij utasítására értékesítettek. Hosszas vizsgálat után a szenátus határozatával Verderevszkijt megfosztották minden állami jogától, és Szibériába száműzték (1869). Hamarosan azonban az erős kapcsolatoknak köszönhetően engedélyt kapott, hogy lánya birtokán telepedjen le [3] .
Az 1830-as évek közepéig. Verderevsky aktívan részt vett az irodalmi munkában. Debütálás - "A gondolat képe" ("Calliope" almanach, 1816) című vers. Számos verset és fordítást publikált (többek között Horatiustól, francia fordításokat használva és szabadon kezelve az eredetiket) az Északi méhben (1827), a Vestnik Evropyban (1818), a Jószándékban (1820-1822), A haza fiában. (1827), "Irodalmi újság" (1830), " Irodalmi kiegészítés az orosz rokkanthoz " (1831); almanachok. Verderevszkij leginkább J. Byron „Parisina” című versének (Szentpétervár, 1827) fordításáról volt híres (francia nyelvről is ), amely sok ellentmondó választ váltott ki.