Wachten, Otto Ivanovics

Otto Ivanovics Wachten
Születési dátum 1786( 1786 )
Születési hely Omuli, Livónia
Halál dátuma 1874( 1874 )
A halál helye Tallinn
Affiliáció  Orosz Birodalom
A hadsereg típusa gyalogság, vezérkar
Több éves szolgálat 1800-1835
Rang altábornagy
parancsolta Tobolszki gyalogezred , a 6. gyaloghadtest főhadiszállása, a 2. hadsereg főhadiszállása
Csaták/háborúk Honvédő háború 1812 , Külföldi hadjáratok 1813 és 1814 , orosz-török ​​háború 1828-1829
Díjak és díjak Arany fegyver "A bátorságért" , Szent György 4. osztályú, Szent György 3. osztályú , Szent Anna 1. osztályú, Szent Vlagyimir 3. osztályú rend.
Nyugdíjas 1835

Otto Ivanovich Vakhten (1786-1874) - altábornagy, a 6. gyalogos hadtest és a 2. hadsereg vezérkari főnöke, az 1828-1829-es orosz-török ​​háború hőse.

Életrajz

1803-ban lépett katonai szolgálatba.

1812-ben Vakhten kapitányi rangban részt vett a Honvédő Háborúban , és december 25-én arany kardot kapott "A bátorságért" felirattal .

1813-1814-ben külföldi hadjáratot folytatott Poroszországban és Franciaországban. Itt is többször kitüntette magát és 1813. október 1-jén megkapta a Szt. 4. fokozatú György ( Grigorovics - Sztepanov lovaslistája szerint 2687. sz.)

A franciákkal vívott kulmi csatában való kitüntetésért .

1816. május 24-én kapta meg a Tobolszki Gyalogezred parancsnoki posztját . 1819. november 25-én vezérőrnaggyá léptették elő, és a 6. gyaloghadtest vezérkari főnökévé nevezték ki.

1828-1829-ben Wahten a törökökkel harcolt a Dunán . 1829. október 5-én megkapta a Szent István-rendet. 3. fokú György ( lovaslisták szerint 418. sz. )

Az 1829-es háborúban, május 5-én és 25-én Arnautlarnál és a Nyevcsinszkaja-völgyben, valamint 31-én a Shumla erődnél a fő reduut elfoglalásakor a törökök elleni csatákban kifejtett bátorság és kitüntetés megtorlásaként .

1829. szeptember 22-én altábornaggyá léptették elő, és a 2. hadsereg főhadiszállásának javítóparancsnokává nevezték ki.

1835 elején nyugdíjba vonult. 1874-ben halt meg.

Többek között Vakhten megkapta a Szent István Rendet is. Anna I. fokozat és St. Vlagyimir 3. fokozat.

Források