| Timoleon Vassos | |
|---|---|
| Születési dátum | 1836 |
| Születési hely | |
| Halál dátuma | 1929 |
| A halál helye | |
| A hadsereg típusa | Görög szárazföldi erők |
| Rang | Dandártábornok |
| Csaták/háborúk | |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
Timoleon Vassos ( görögül Τιμολέων Βάσσος ; 1836 , Athén - 1929 , Athén ) a görög hadsereg altábornagya, aki a krétai katonai és diplomáciai8 események után szerzett hírnevet és hagyta nevét a történelemben . A görög forradalom hősének, majd a görög hadsereg tábornokának fia, a montenegrói Vassos Mavrovouniotis Görögországban honosodott meg .
Timoleon Vassos Athénban született 1836 -ban . A családi hagyományt folytatva belépett az athéni tiszti iskolába (görögül: Σχολή Ευελπίδων). 1855 óta a hadseregben. 1860-ban hadnagyi rangot kapott. 1861 májusában Vassost Koroneos ezredessel és 9 másik tiszttel együtt azzal vádolták, hogy "nem tisztelték Ottó király arcát", és bebörtönözték [1] .
A bajor Ottó letétele után Vassos részt vett az 1862-es nemzetgyűlés munkájában [2] . Később Franciaországba küldték katonai tanulmányait folytatni. Görögországba való visszatérése után kiváló francia és angol nyelvtudással az új görög király, I. György adjutánsává nevezték ki [3] . 1890-ben ezredessé léptették elő [4] .
Az 1897-es görög-török háború előestéjén Vassos ezredes egy 1897. január 29-én ( február 10-én ) sebtében összeállított expedíciós csapatot vezetett az oszmán fennhatóság alatt álló Kréta szigetére segítségnyújtás céljából. valamint a töröküldözésnek, mészárlásnak és pusztításnak kitett ortodox görög lakosság védelme (lásd az 1897-1898-as krétai felkelés ). A hadtest 1500 vadászgépből és 1 egyetlen tüzérségi ütegből állt [5] [6] .
Vassos és hadtestének Krétára érkezésekor ( február 1. (13)) a sziget már a „nagyhatalmak” védnöksége alatt állt, amelyek itt partraszállták csapataikat [7] . A Vassos hadtest Chania városától 24 km-re nyugatra, a Kolymbari - öbölben szállt partra , ahol mintegy 5 ezer krétai üdvözölte örömkiáltással. Másnap Vassos offenzívát indított, és elfoglalta az öböltől északra fekvő Gonies kolostort. A kolostorból Vassos "a hellének királya nevében" adta ki kiáltványát a krétaiaknak, amelyben kijelentette, hogy Krétát a görög hadsereg szabadította fel [8] .
Amikor Vassos Chania felé haladt, egy olasz tiszt jelent meg előtte, mint 5 európai tengernagy képviselője, és bejelentette neki, hogy a város a "nagyhatalmak" védelme alatt áll. Vassosnak megtiltották, hogy megtámadja Chaniát. A város nemzetközi megszállása gyakorlatilag megszakította a görög krétai beavatkozást, és "a krétai kérdés ezzel az akcióval a diplomácia zsákutca labirintusába került" [9] . Vassosnak tilos volt katonai műveleteket folytatni a város körüli 6 km-es körzetben, a görög hajóknak pedig tilos volt beavatkozni a török csapatok partraszállásába [10] .
Vassos keze meg volt kötve, de nem maradt inaktív. Február 6-án hadteste 8000 krétai lázadó támogatásával bevette Vukoli erődjét a Chania felé vezető úton. Másnap, február 7-én Vassos hadteste 4000 törökkel harcolt Livadiánál, és "dicsőséges győzelmet" aratott. A törökök 500 megöltet és 107 elfogottot veszítettek. A többiek Chania falaihoz menekültek, ahol védelmet találtak az európai csapatok ellen. Ugyanakkor a görög történészek a pirruszi győzelmet jellemzik, de nem a görög veszteségek miatt. Vassos győzelme és annak könnyűsége Görögországban is támogatást nyújtott az Oszmán Birodalom elleni hadüzenetet követelő politikai szárnynak. "Ha egyetlen hadtest nyer ilyen könnyű győzelmet, akkor mi történik, ha az egész hadsereg beszáll a csatába?" [11] .
Görögország „egy különös háború felé haladt, amely a királyi udvar játéka volt a nyugat-európai pénzügyi körökkel, és nemzeti hazaárulássá vált” [12] . Perris Land Az 1897-es keleti válság című művében ezt írta: „...az 1897-es háború álháború volt, egy virtuális diplomáciai háború, főként Görögország feletti nemzetközi gazdasági ellenőrzés megteremtésére... Hogy ez az álháború előre megtervezett, nyilvánvaló abból a . Az európai hatalmak beavatkozása Krétán nem korlátozódott Vassos demarsaira. Európai hajók, köztük oroszok is lőtték a krétai lázadókat a Chania melletti Akrotiri -félszigeten [14] .
Vassos krétai tartózkodása alatt diplomáciai téren is kitüntette magát, titkos tárgyalásokon vett részt. Az európai monarchiák álláspontját különösen az Orosz Birodalom párizsi nagykövete fejezte ki: „Kréta a jelen körülmények között semmiképpen sem tud egyesülni Görögországgal” [15] , és szóról szóra megismételte az Orosz Birodalom ultimátumában. Az európai hatalmak a görög kormánynak 1897. március 2-án: „Kréta semmiképpen . Május 9-én az európai hatalmak szimbolikus kis formációi elfoglalták Kréta főbb városait. Ez kiváltotta a krétaiak felháborodását, és csak a Vassos hadtest jelenléte járult hozzá a görög lakosság nyugalmához [17] .
Diplomáciai nyomásra és az 1897-es háború kezdete után a görög hajókat visszavonták. A Vassos hadtest inaktív maradt. A krétaiak újabb felkelése eredmény nélkül ért véget [18] . Henri Thureau francia író, aki a szigeten találkozott Vassosszal, a foglyokkal és a muszlim lakossággal szembeni viselkedését "humánusnak" minősíti [19] .
A thesszáliai ellenségeskedés megszűnése után az új görög kormány 1897 áprilisában kivonta a hadtestet a szigetről [20] .
Később Vassos altábornagyi rangot kapott, az athéni hadosztály parancsnoka lett.
Vassos altábornagy érett korában, 1929 októberében halt meg Athénban.