Warenne, John, Surrey 6. grófja

John de Warenne ( eng.  John de Warenne ; 1231. augusztus körül - 1304. szeptember 29. London , Anglia ) - angol arisztokrata, nagybirtokos, Surrey 6. grófja 1240-től. A Skóciával vívott háború tagja , parancsnoka volt a dunbari csatákban 1296-ban és Stirlingben 1297-ben.

Életrajz

Korai évek

John de Warenne francia származású nemesi és gazdag angol családhoz tartozott. Nagyapja Gamelin volt, II. Henrik angol király féltestvére , aki feleségül vette a Warenne család örökösnőjét. John 1231 augusztusa körül született William de Warenne, Surrey 5. grófja és Maud marsall gyermekeként. Apja 1240-ben bekövetkezett halálakor kiterjedt birtokokat örökölt Surreyben , Sussexben , Norfolkban , Yorkshire -ben és Lincolnshire -ben . Ezek a földek János nagykorúvá válása előtt Savoyai Pierre irányítása alatt mentek el , és a fiatal örökös a királyi udvarban nevelkedett [1] .

1246-ban III. Henrik király feleségül akarta venni Varennes-t IV. Savoyai Amadeus gróf (felesége unokatestvére) egyik lányával, de ez a szándéka nem teljesült. Egy évvel később János feleségül vette Alice de Lusignant, a király féltestvérét. Kiválasztottjának nem volt nagy hozománya, ezért ezt a házasságot Angliában tévszövetségként értékelték; ennek hatására azonban Varennes és a királyi család kapcsolatai szorosabbá váltak. 1248-ban János kapta meg a családi vagyon egy részét, 1252-ben pedig teljesen a saját tulajdonába került. Ekkor már tagja volt annak az udvari "pártnak", amelyhez Edward trónörökös és a Lusignans (a király testvérei) is tartozott [1] .

Warenne-t Edward herceggel együtt lovaggá ütötték 1254-ben. Elkísérte a herceget kasztíliai útjára, hogy feleségül vegye Eleanort , 1255-ben részt vett egy franciaországi expedíción William de Valens első Wexford báróval és Gilbert de Clare, Gloucester hetedik grófja , többek között III. Sándor skót király kíséretében. Edinburghból Work - an-Tweedbe, hogy találkozzon III. Henrikkel. 1257-ben Sir John Cornwall Edmund kíséretében volt, aki Aachenbe utazott, hogy megkoronázzák római császárrá [1] .

A belpolitikai harcban

1258-ra Angliában bárói ellenzék alakult ki Simon de Montfort vezetésével , aki reformot és a külföldi királyi tanácsadók kiutasítását szorgalmazta. Ez egy hosszú és drámai küzdelem kezdete volt, amelyben Warenne többször is oldalt váltott; összességében neveltetése és családi kapcsolatai miatt gyakrabban támogatta a koronát. 1255-ben Sir John azon bárók közé tartozott, akik követelték a királytól az idegenek kiutasítását. Két évvel később azonban az uralkodó fiának, Edward hercegnek (a későbbi I. Edward királynak ) a kíséretében volt, és közel került sógorához, William de Valenshez, aki Franciaországban született. 1258-ban Warenne azon tizenkét báró közé tartozott, akik III. Henriket képviselték abban a bizottságban, amely az oxfordi rendelkezések szövegén dolgozott . Sir John felesküdött a reformok támogatására, és amikor Lusignanékat (felesége rokonait) kiutasították Angliából, elkísérte őket Doverbe [1] .

Surrey grófja csak 1263-ban támogatta a királyt , amikor a konfliktus háborúvá fajult. A lewesi csata , amelyben Montfort teljes győzelmet aratott, Varennes vára közelében zajlott; Maga János a csatatérről menekülve tovább menekült - Franciaországba. Egy évvel később visszatért, és részt vett az eveshami csatában , ahol Montfort vereséget szenvedett és meghalt.

A parlament 1268. június 24-i northamptoni ülésén John de Warenne unokaöccsével, I. Edward herceggel és a nemesség sok más tagjával együtt elfogadta a keresztet. A herceggel azonban nem ment a Szentföldre.

I. Edward alatt

I. Edward uralkodása alatt Varennes aktívan részt vett a walesi háborúkban (1277-1283), amiért számos birtokot kapott a meghódított területeken. A későbbi években neve a király skót politikájához fűződött: Surrey grófja azon bárók közé tartozott, akik 1289-ben Salisburyben és 1290-ben Birghamben kötöttek szerződést Skóciával, 1296-ban pedig elkísérte a királyt nagy hadjáratára észak felé. Az április 27-i dunbari csatában Warenne az angol hadsereget vezényelte és teljes győzelmet aratott, aminek eredményeként Skóciát ideiglenesen meghódították.

A király Varennes-t nevezte ki alkirályává Skóciában. Néhány hónappal később délre távozott, a zord skót éghajlat elől menekülve, és távolléte miatt túl későn reagált William Wallace felkelésére . 1297 szeptemberében Wallace legyőzte Varennes felsőbb haderejét Stirlingnél , ami megváltoztatta a háború menetét. Ezt követően Surrey grófja visszafoglalhatta Berwicket a lázadóktól és megostromolta Roxborough-t, de Edward király 1298 elején ennek ellenére átvette a parancsnokságot. A falkirki csatában , ahol Wallace vereséget szenvedett, Warenne csak egy volt a számos katonai vezető közül.

John de Warenne érett öregkorában halt meg 1304-ben. Mivel egyetlen fia 1286-ban meghalt, unokája, szintén János lett az örökös .

Család

John de Warenne felesége Alice de Lusignan volt, Hugh X de Lusignan és Angouleme Isabella lánya , első házasságában, John Landless felesége . Ebből a házasságból három gyermek született:

• Eleanor (meghalt 1282 körül); Férje: Henry de Percy, 7. báró Percy
• Isabel; Férje: John Balliol , skót király
• Vilmos (meghalt 1286-ban), John , Surrey 7. grófjának apja

Ősök

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 3 4 Waugh, 2004 .

Linkek

• Scott L. Waugh. Warenne, John de, Surrey hatodik grófja (Surrey és Sussex grófja, Warenne gróf) (1231–1304), mágnás . Oxford Dictionary of National Biography . Oxford University Press (2004. szeptember 23.). (határozatlan)

Tematikus oldalak	A Peerage
Szótárak és enciklopédiák	Britannica (online) Nemzeti életrajzi szótár Oxfordi életrajz
Genealógia és nekropolisz	WikiTree Elkésünk