Bukharuddin Yusuf Khabibi | ||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Bacharuddin Jusuf Habibie | ||||||||||||
Indonézia harmadik elnöke | ||||||||||||
1998. május 21. - 1999. október 20 | ||||||||||||
Előző | Suharto | |||||||||||
Utód | Abdurrahman Wahid | |||||||||||
Indonézia 7. alelnöke | ||||||||||||
1998. március 11 - május 21 | ||||||||||||
Az elnök | Suharto | |||||||||||
Előző | Három Sutrisno | |||||||||||
Utód | Megawati Sukarnoputri | |||||||||||
1. tudományos és technológiai államminiszter | ||||||||||||
1978. március 29. - 1999. március 16 | ||||||||||||
Az elnök | Suharto | |||||||||||
Előző | állás létrejött | |||||||||||
Utód | Rahardi Ramelan | |||||||||||
Születés |
1936. június 25. [1] [2] [3] […] Pare Pare,Dél-Sulawesi,Holland Kelet-India |
|||||||||||
Halál |
2019. szeptember 11. [4] [5] [6] (83 évesen) |
|||||||||||
Születési név | indon. Bacharuddin Jusuf Habibie | |||||||||||
Apa | Alwi Abdul Jalil Habibie | |||||||||||
Anya | Tuti Marini Puspowardojo [d] | |||||||||||
Házastárs | Hasri Ainun Habibie [d] | |||||||||||
Gyermekek | Ilham Akbar Habibie [d] és Thareq Kemal Habibie [d] | |||||||||||
A szállítmány | " Golkar " | |||||||||||
Oktatás | ||||||||||||
Szakma | Politikus | |||||||||||
A valláshoz való hozzáállás | iszlám | |||||||||||
Autogram | ||||||||||||
Díjak |
|
|||||||||||
Weboldal | habibiecenter.or.id | |||||||||||
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Buharuddin Yusuf Habibi (1936június 25. , ParePare,Dél-Szulawezi –2019szeptember 11. [7] ) indonéz államférfi és közéleti személyiség. 1978-tól 1988-ig tudományos és technológiai államminiszter. Indonézia alelnöke 1998-ban, 1998 és 1999 között,Suharto elnök - Indonézia elnöke - lemondását követően.
A Habibi család 1950 óta barátkozik Suhartoval , akkor ismerkedtek meg, amikor Suharto katonai szolgálatot teljesített Sulawesiben . A jövőben ez az ismeretség jelentős szerepet játszott Habibi életében.
1955-ben Habibi Németországba távozott , ahol az Aacheni Műszaki Egyetem elvégzése után hosszú ideig a hamburgi Messerschmitt-Bölkow-Blohm repülőgépgyártónál dolgozott . Ismeretes, hogy Habibi tervezőmérnöki évei alatt jelentős mértékben hozzájárult a technológia fejlesztéséhez, valamint az elméleti termodinamika és aerodinamika fejlődéséhez.
1974-ben Suharto sürgető kérésére visszatért Indonéziába, és elfoglalta az elnöki technológiai tanácsadói pozíciót. 1978-ban a Műszaki és Kutatási Minisztériumot vezette. Tíz évig volt miniszter. Ez idő alatt nagy erőfeszítéseket tett az országban a tudományos kutatás, a tudományintenzív technológiák és a high-tech termelés fejlesztésére. Ebben a posztban az ország egyik legbefolyásosabb politikusa lett. Belépett a kormányzó Golkar pártba, és 1993-1998 között koordinátorként dolgozott a párt Központi Bizottságának elnöke alatt.
1990-ben, miután Suharto belpolitikája iszlámbarátabbá vált, Habibi az Indonéz Iszlám Értelmiségiek Szövetségét is vezette, ezt a pozíciót tíz évig töltötte be.
1998 januárjában, a pénzügyi válság következményeiből adódó erőteljes gazdasággyengülés és belpolitikai feszültség következtében Suhartót a következő, már hetedik elnöki ciklusra választották meg. Habibit 1998 márciusában választották meg az ország alelnökévé. A tömeges zavargások következtében Suharto már 1998. május 21-én kénytelen volt elhagyni posztját, és ugyanezen a napon Habibi lett az ország új elnöke.
A Habibie által alakított új kabinet nem sokban különbözött az előző, Suharto vezette kormánytól. A kabinet részben stabilizálni tudta az ország pénzügyi és gazdasági életét. Habibie politikája liberálisabb volt, mint elődjéé. Habibie már 1998 szeptemberében utasítást adott ki az ország "nem őslakosai", elsősorban a kínaiak korábban ösztönzött diszkriminációjának betiltására. 1999 januárjában Habibie bejelentette a közelgő népszavazást Kelet-Timor függetlenségéről , amelyet hosszú ideje megszálltak az indonéz csapatok. 1999. augusztus 30-án népszavazásra került sor, és Kelet-Timor lakossága a függetlenség mellett szavazott.
Habibi azonban továbbra is kapcsolatban állt az ország korábbi elitjével, és hamarosan kénytelen volt elhagyni posztját. Az 1999. június 7-én megtartott Népi Konzultatív Kongresszus választásai után , amelyen Golkar csak a szavazatok 20 százalékát szerezte meg, Habibi sorsa eldőlt. 1999. október 20-án a parlament az iszlám ellenzék egy ismert alakját, a Nahdatul Ulama Abdurrahman Wahid vezetőjét választotta meg új elnöknek, Habibi pedig távozott posztjáról.
Habibie lemondása után az idő nagy részét Németországban élte, és csak azután tért vissza az országba, hogy stabilitást teremtettek benne.
Habibi házas volt, két fia van.
Szótárak és enciklopédiák | ||||
---|---|---|---|---|
|
Indonézia elnökei | |||
---|---|---|---|
|
Indonézia alelnökei | |||
---|---|---|---|
|