Bulla (a lat. bulla - "pecsét", szó szerint "buborék" ) - a név, amely az ókori Rómában egy bizonyos típusú amulettet jelölt, amely a teljes polgárok családjában született fiúk kötelező tulajdonsága . A rabszolgák , felszabadítottak és gyermekeik tilos volt bullát viselni, de a második pun háború idejéből származó felszabadítottak gyermekei bulla helyett bőrtáskát viselhettek [1] [2] .
A bikát rendszerint akkor tették először a fiúk nyakába, amikor elérték a kilenc napos kort. Tizenhat éves korukig hordták , hogy megvédjék a gonosz szellemektől . Bullát csak különösen fontos szertartások során távolították el.
A bulla különleges tárgyakat és anyagokat tartalmazott, amelyeket gyógyszereknek ( lat. cures ) vagy alapoknak ( lat. praebia ) neveztek, és amelyek valójában egy amulett voltak [2] . Ezek általában fallikus szimbólumok voltak . Különféle anyagokból készült bulla, amelynek értéke közvetlenül függött a gyermek családjának vagyoni helyzetétől és anyagi lehetőségeitől. Például a felsőbb osztályból származó családban született fiúk bullája lehet aranyból vagy aranyozással borított [3] . Egyéb anyagok közé tartozik a bőr és a szövet.
A legenda szerint Tarquinius, az Ős volt az első, aki fiára öltött Tarquinius, az Ős bikát , ezzel is megjegyezve harci bátorságát, hiszen Tarquinius fia 14 évesen megölte az ellenséget [4] , így a bika is szolgált. a győztesek díszeként . Más legendák azonban magának Romulusnak tulajdonítják a szokás bevezetését, aki állítólag bikát rakott az elrabolt szabin nőtől született első gyermekre [1] .
Etruriában a bika aranykapszula volt, és felnőtt korukig hordták, majd elérésekor a házi laresnek – a kandallót és a családot őrző ősi olasz istenségeknek – szentelték [5] .
A lányok nem viseltek bikát [6] , de voltak más hasonló amulettjeik , például egy lyuk ( lat. lunula ) , amelyet házasság előtt hordtak a nyakukban . Az esküvő előtt a lány elégette az amulettet és a gyerekjátékokat, így búcsúzott a gyerekkortól. Ezt követően már csak felnőtt női ruhát viselhetett.