Raisa Vasziljevna Borodkina | ||
---|---|---|
Születési dátum | 1951. január 2. (71 évesen) | |
Születési hely |
Norvash-Shigali falu , Batyrevszkij körzet , Csuvas ASSR , Szovjetunió |
|
Polgárság | Szovjetunió Oroszország | |
Foglalkozása | költő , író , műfordító , szerkesztő | |
Apa | Jakovlev Vaszilij Jegorovics | |
Házastárs | Borodkin Gennagyij Vasziljevics | |
Gyermekek | lánya Ilempi, fia Roman | |
Díjak és díjak |
|
Raisa Vasziljevna Borodkina (leánykori nevén Jakovleva , álnéven Sarbi [1] ; született 1951 ) - szovjet és orosz költőnő, prózaíró, drámaíró, műfordító; tagja a Szovjetunió Írószövetségének (1981) és a Szovjetunió Irodalmi Alapjának (1983).
1951. január 2-án született Norvash-Shigali faluban, a csuvas SZSZK Batyrevszkij kerületében, Jakovlev Vaszilij Jegorovics (1915-2017) csuvas író családjában, aki Vaszilij Velvokaj álnéven dolgozott. [2]
1968-ban a Norvash-Shigalinskaya középiskolában, az I. N. Uljanovról elnevezett Csuvas Állami Egyetem Történelem és Filológiai Karán pedig 1973-ban szerzett diplomát. [3]
Érettségi után 1973-1986 között gyermekirodalom szerkesztőként dolgozott a csuvas könyvkiadónál . 1986-1990-ben a Csuvas Köztársasági Bábszínház irodalmi részlegének vezetője, 1990-1998-ban a Pike és Putene folyóiratok főszerkesztője volt. 2004-2013-ban az I. N. Uljanovról elnevezett Csuvas Állami Egyetem Zeneelméleti tudományágak és zongora tanszékének docense.
Raisa Vasziljevna az iskolában kezdett írni. A Csuvas Állami Egyetem hallgatójaként részt vett a "Zilzunat" irodalmi egyesületben, amely a köztársasági újságok és folyóiratok oldalain jelent meg, kiadta az első könyvet, amellyel belépett a csuvas irodalomba. Íróként és fordítóként vált ismertté. Sarbi álnéven ír csuvasul és oroszul. Csuvas nyelvre fordította a világ különböző népeiből származó írók műveit. Versek, több mint 300 dalszöveg, 10 színdarab és több mint 40 könyv szerzője. R. V. Borodkina műveit a világ népeinek számos nyelvére lefordították. [3] Drámáit a csuvasiai színházak színpadain állították színpadra: „Çăltrlă ĕmĕt” (1988), „Pĕrremĕsh utămsem” (1988), „Asanne yumakhĕsem” (1989), „KalaÇar-ha”, „19990” Pukane kachcha kayasshăn” (1995). [négy]