Beaumont, John, Beaumont 1. vikomt

John Beaumont ( angolul  John Beaumont ; 1409 [1] vagy 1410. augusztus 16. [2] , Folkingham , Lincolnshire , Anglia  - 1460. július 10. Northampton , Northamptonshire , Anglia Királyság ) - angol arisztokrata, 6. Baron Beaumont (honnan 1413 év), Beaumont 1. vikomt (1440-től), a Harisnyakötő Lovag lovagja . Hatalmas birtokokat örökölt apjától az északi megyékben, és házassága révén földeket kapott Kelet-Angliában . Részt vett a százéves háborúban . Elnyerte VI. Henrik király és felesége Anjou Margit tetszését és bizalmát . Harcolt a lancasteriekért a Skarlát és Fehér Rózsa háborújában , és a northamptoni csatában meghalt .

Eredet

John Beaumont nemesi és befolyásos családhoz tartozott. Ötödik generációs őse, Henry de Beaumont , Brienne fiatalabb ágából és a Latin Birodalom császárának unokája, a 14. század elején telepedett le Angliában. A királyi családdal való rokonság miatt kiterjedt birtokokat kapott az északi megyékben és a báró Beaumont címet (1309-ben), valamint az egyik Comyn lányával kötött házassága révén  a skót Buchan grófi címet (bár csak elismerték ). Angliában) [3] . John Henry Beaumont, az 5. Beaumont báró és felesége, Elizabeth Willoughby egyetlen életben maradt fia volt. John nővére, Elizabeth Sir Thomas Neville felesége lett [2] .

Életrajz

John Beaumont a lincolnshire -i Falkingham kastélyban született és nőtt fel . Már hároméves korában elvesztette édesapját, akitől örökölte az összes birtokot és a bárói címet (1413). Az ifjú lord a király felügyelete alatt találta magát, és földjeit hamarosan Henry Beaufort , Winchester püspökének igazgatása alá helyezték. 1425. július 24-én Sir John Radcliffe megkapta a jogot Beaumont házasságának megszervezésére. 1429-ben a hét éves VI. Henrik király lovaggá ütötte Beaumontot koronázásának előestéjén [4] . 1431-ben a már nagykorú Jánost először Beaumont báróként idézték be a parlamentbe, majd 1425 és 1436 között feleségül vette Elizabeth Felipet, Sir William Felip, a 6. Bardolph báró lányát és örökösnőjét . 1441-ben, apósa halála után megörökölte kiterjedt birtokait Kelet-Angliában [2] , és ennek eredményeként a régió egyik leghatalmasabb bárója lett [1] .

Beaumont báró hűségesen szolgálta a koronát a kontinensen, ahol a százéves háború zajlott . Gloucesteri Humphrey parancsnoksága alatt részt vett az 1436-1437-es hadjáratban, melynek eredményeként Calais kiszabadult az ostrom alól [5] . Szolgálatáért Sir John Boulogne megyét kapta [6] . 1438-ban a Lancaster Hercegség [1] , Leicester és Donington kastély [7] intézője lett ; 1439-től Beaumont a királyi tanács tagja [8] , 1445-től Anglia őrnagyi posztját töltötte be, 1446-ban a franciákkal [9] , 1450-ben a skótokkal [10] tárgyalt a békekötésről .

Beaumont élvezte a király tetszését, és ennek okaiban a történészek nem értenek egyet. 1440-ben VI. Henrik őt tette Anglia történetének első vikomtjává ( Beaumont vikomt ) [2] ; ez kárpótlás lehetett Boulogne megye számára, amelyet a franciák visszaszereztek és elveszítettek Sir Johnnal [11] . Mostantól a Parlamentben Beaumont előnyben volt az összes báróval szemben. 1445-ben "első vikomt" lett, azaz előnyt kapott az összes utána ezt a címet kapott főurakkal szemben [12] . A király új birtokokat adott Beaumontnak Kelet-Angliában, a franciaországi Beaumont feudális vikomtja, a Grand Chamberlain pozíciója Harisnyakötő lovaggá tette [2] . Sir John pozícióját tovább erősítette második házassága – Norfolk Katalin hercegnővel , aki a nagyhatalmú Neville - mágnás családhoz tartozott, és a hatalmas Mowbray-földek egyharmadát birtokolta ( 1443) [1] [2] . Emellett megvásárolta Sir Thomas Erdington birtokait, aki örökös nélkül halt meg (1444) [13] , és 1447-es bukása után megkapta Humphrey of Gloucester birtokainak egy részét [14] .

A királyi tanácsban Beaumont következetesen támogatta William de la Polet, Suffolk első hercegét . 1450-ben a herceget eltávolították, és hamarosan meghalt, de ez nem befolyásolta Sir John sorsát; a báró még Lord Chamberlain tisztet is megkapta, ami Suffolkhoz tartozott (bár csak három hétig ) . Ugyanebben az évben Jack Cade lázadása idején Beaumont megvédte a fővárost [17] .

A vikomt kapcsolata Richard of Yorkdal , aki igényt tartott a régensségre és a koronára, bonyolult volt. Úgy látszik, kezdetben a két nemes barát volt; Beaumont időnként még Richard tanácsadójaként is tevékenykedett [1] . Az első yorki protektorátus idején (1453. március – 1454. január) Sir John támogatta [18] , de valahányszor nyílt konfrontációról volt szó a herceg és a királyi kíséret között, az utóbbi oldalára állt. 1452-ben, amikor York hadsereget állított fel, Beaumont csatlakozott a királyi csapatokhoz Dartfordban [19] . 1454-ben a vikomt választottbíró volt York és Somerset hercege között (Griffiths történész véleménye szerint elfogult) [20] . 1455 után végül csatlakozott a lancasteri "párthoz", bár láthatóan nem vett részt az első St. Albans-i csatában [1] . A Skarlát és Fehér Rózsa háborúja alatt Beaumont azon kevés "nagy lordok" egyike volt, akik VI . Henrik vezetése alatt maradtak a tanácsban . Tagja volt a parlament által 1455 júliusában a királyi udvar költségeinek tanulmányozására felállított bizottságnak [22] , valamint a walesi herceg alatt 1457 januárjában megalakult tanácsnak , amely a herceg vagyonának kezeléséért, udvarának fenntartása. Ez utóbbi kinevezés azt mutatja, hogy Anjou Margit királyné bízott Sir Johnban [23] .

Beaumont korona iránti elkötelezettsége miatt a yorkisták őt tartották az egyik fő ellenségüknek. Széles körben elterjedt az a vélemény, hogy a vikomt, valamint Wiltshire és Shrewsbury grófjai kezdeményezték a Yorkista lordok földjeinek elkobzását, amelyet a parlament 1459-ben hagyott jóvá Coventryben [24] . Sir John személyesen vett részt a harcokban. A Richard Neville-lel, Warwick 16. grófjával 1460. július 10 - én Northamptonban vívott csatában a csatarend központját vezette, és a király védelmében meghalt a harcban [25] .

Család

Az első feleség, Elizabeth Felip három gyermeket szült John Beaumontnak. Ezek voltak Joan (meghalt 1466-ban; felesége John Lovel , 8. Lovel of Titchmarsh és Sir William Stanley), [ 26 ]] . A northamptoni yorkisták foglyul ejtették a királyt, de a beaumonti birtokokat és címeket nem kobozták el, így Vilmos akadálytalanul a magáéba került. Hamarosan azonban belépett a háborúba a Lancasterek oldalán [27] .

Ősök

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 3 4 5 6 Watt, 2004 .
2. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 Cokayne, 2000 , p. 62.
3. ↑ Beaumont  . _ A Középkori Genealógiáért Alapítvány. Hozzáférés időpontja: 2020. október 26.
4. ↑ Grummitt, 2013 , p. 75.
5. ↑ Griffiths, 1981 , p. 204-205.
6. ↑ Griffiths, 1981 , p. 455.
7. ↑ Griffiths, 1981 , p. 233.
8. ↑ Castor, 2000 , p. 140.
9. ↑ Griffiths, 1981 , p. 493.
10. ↑ Griffiths, 1981 , p. 762.
11. ↑ Griffiths, 1981 , p. 356.
12. ↑ Hicks, 2002 , p. 55.
13. ↑ Harris, 2005 , p. 148.
14. ↑ Harris, 2005 , p. 615.
15. ↑ Griffiths, 1981 , p. 190.
16. ↑ Griffiths, 1981 , p. 288.
17. ↑ Griffiths, 1981 , p. 611.
18. ↑ Harris, 2005 , p. 629.
19. ↑ Griffiths, 1981 , p. 134.
20. ↑ Griffiths, 1981 , p. 739.
21. ↑ Jacob, 1993 , p. 481.
22. ↑ Griffiths, 1981 , p. 750; 769.
23. ↑ Griffiths, 1981 , p. 781-782.
24. ↑ Lander, 1980 , p. 205.
25. ↑ Sadler, 2011 , p. 55-56.
26. ↑ Cokayne, 2000 , p. 64.
27. ↑ Ross, 1974 , p. 66.

Irodalom

• Lander D. A rózsák háborúja. - Szentpétervár. : Nestor-History, 2013. - 280 p. - ISBN 978-5-8465-1270-2 .
• Ustinov V. A rózsák háborúja: Yorkie-k vs. Lancasterek . - M. : Veche, 2012. - 432 p. — ISBN 978-5-9533-5294-9 .
• Castor, H. A király, a korona és a Lancasteri hercegség: Közhatóság és magánhatalom, 1399-1461 . - Oxford: Oxford University Press, 2000. - ISBN 978-0-19-820622-4 .
• Cokayne, George E. Anglia, Skócia, Írország, Nagy-Britannia és az Egyesült Királyság teljes köre: fennáll, kihalt vagy alvó. - London: St Catherine Press, 2000. - 20. évf. II.
• Griffiths, R. A. VI. Henrik király uralkodása: The Exercise of Royal Authority, 1422–1461 . - Berkeley: University of California Press, 1981. - ISBN 978-0-52004-372-5 .
• Grummitt D. Henry VI. – Oxford, 2013.
• Harriss, G.L. Shaping the Nation: England 1360-1461. - Oxford: Oxford University Press, 2005. - ISBN 978-0-19-921119-7 .
• Hicks M. Angol politikai kultúra a tizenötödik században. – London, 2002.
• Jacob , E. F. The Fifteenth Century, 1399-1485 . - Oxford: Oxford University Press, 1993. - ISBN 978-0-19-285286-1 .
• Lander, JR kormány és közösség: Anglia, 1450–1509 . - Cambridge, MA. : Harvard University Press, 1980. - ISBN 978-0-674-35793-8 .
• Ross, CD Edward IV . - Berkeley: University of California Press, 1974. - ISBN 978-0-52002-781-7 .
• Sadler J. Towton: The Battle of Palmsunday Field 1461. – Barnsley, 2011.
• Watts J. Beaumont, John, first Viscount Beaumont // Oxford Dictionary of National Biography. – 2004.

Tematikus oldalak	A Peerage
Szótárak és enciklopédiák	Oxfordi életrajz
Genealógia és nekropolisz	WikiTree Elkésünk