Bojko, Vitalij Fjodorovics

Vitalij Fedorovics Bojko
ukrán Vitalij Fedorovics Bojko
Ukrajna Legfelsőbb Bíróságának elnöke
1994. december 21  - 2002. október 24
Előző Georgij Andrejevics Butenko
Utód Vaszilij Timofejevics Maljarenkó
az Ukrán SZSZK igazságügyi minisztere
1990. augusztus 2.  - 1991. augusztus 24
A kormány vezetője Vitalij Andrejevics Masol
Vitold Pavlovics Fokin
Előző Vlagyimir Ignatyevich Zaichuk
Utód pozíciót megszüntették;
ő maga Ukrajna igazságügyi minisztere
Ukrajna igazságügyi minisztere
1991. augusztus 24.  - 1992. március 20
A kormány vezetője Vitold Pavlovics Fokin
Az elnök Leonyid Makarovics Kravcsuk
Előző beosztás létrejött;
ő maga az Ukrán SSR igazságügyi minisztere
Utód Vlagyimir Mihajlovics Campo
Születés 1937. szeptember 30( 1937-09-30 )
Halál 2020. január 30. (82 évesen)( 2020-01-30 )
Oktatás
Akadémiai fokozat jogi doktor
Díjak

Bojko Vitalij Fedorovics (1937. szeptember 30. – 2020. január 30.) – szovjet ukrán ügyvéd és diplomata. Ukrajna Legfelsőbb Bíróságának elnöke 1994. december 21- től 2002. október 24- ig . 1993-1994 között Ukrajna rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Moldovai Köztársaságban .

Életrajz

1937. szeptember 30-án született Krapivnoye faluban, a Nyezsinszkij körzetben , Csernyihiv régióban.

Miután 1954-ben diplomát szerzett a Nyizsini Műszaki Iskolában, ahol kulturális és oktatási munkásokat képeztek, a falu klubjának vezetője volt. 1956 és 1959 között katonai szolgálatot teljesített.

1963-ban diplomázott a Harkovi Jogi Intézetben , és az Amur-Nizsnyednyeprovszkij Kerületi Bíróság bírájává választották. Dnyipropetrovszkban, a következő évben pedig ennek a bíróságnak az elnökévé nevezték ki, és tíz évig vezette. 1973 februárjától 1976 márciusáig a Dnyipropetrovszki Területi Bíróság elnökhelyetteseként dolgozott, a következő tíz évben pedig a Donyecki Területi Bíróságot vezette.

1986 januárjában az igazságügyi miniszter első helyettesévé nevezték ki.

1990 és 1992 között Ukrajna igazságügyi minisztere volt. Ekkor dolgozta ki a minisztérium azokat a főbb rendelkezéseket, amelyek a „Tulajdonról”, „Ukrajna gazdasági függetlenségéről” és egyéb rendeletek alapját képezték. Ez nem volt könnyű feladat, hiszen Ukrajna függetlenségének megszerzésével kapcsolatban változások történtek a jogalkotási aktusokban, a Btk.-tól kezdődően a törvény egyes rendelkezései új módon fogalmazódtak meg, módosultak a „Btk. az ukrán igazságszolgáltatási rendszer” új törvényeket fogadtak el, különösen a „A bírák jogállásáról.

Az Igazságügyi Minisztérium élén egyidejűleg az Ukrajna Népi Képviselői Választási Központi Választási Bizottság elnöki feladatait is ellátta (1989-1992). Részt vett Ukrajna első elnökének megválasztásában, az Ukrajna függetlenségéről szóló összukrán népszavazás megszervezésében is. Ez a munka pedig nagyon felelősségteljes volt, hiszen a Központi Választási Bizottság határozata ellen akkor nem lehetett fellebbezni a bíróság előtt – jogerős volt, nem volt fellebbezés tárgya.

1992-től 1993-ig az Ukrajna Miniszteri Kabinet védelmi, nemzetbiztonsági, közrendi és vészhelyzeti osztályának vezetőjeként dolgozott.

1993 márciusa óta Ukrajna rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Moldovai Köztársaságban.

1994. december 21-én Ukrajna Legfelsőbb Bíróságának elnökévé választották, és 2002. október 24-ig nyugdíjazásáig vezette. A legmagasabb minősítési osztályú bíró.

Számos törvényjavaslat és javaslat kezdeményezője Ukrajna jelenlegi jogszabályainak javítására, az igazságügyi és jogi reform végrehajtására az államban. Tagja volt az ukrán elnök vezetése alatt álló, Ukrajna igazságszolgáltatási rendszerének reformjával foglalkozó tanácsnak és az Igazságügyi Főtanácsnak. Az Ukrajnai Jogászszövetség egyik szervezője volt.

Az Ukrán SZSZK Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége (1987) és Ukrajna Verhovna Rada (2001, 2002) díszoklevelével, Ukrajna elnökének tiszteletbeli kitüntetésével (1996), Bölcs Jaroszlav herceg IV . 2011) és V. fokozat (2001), Ukrajna Bírói Tanácsának kitüntetése (2002) ). Ukrajna tiszteletbeli ügyvédje (1997).

Lásd még

Ukrajna Alkotmánybírósága

Linkek