Bernardo (bíboros)

Bernardo ( Can. Reg. Di S. Frediano Di Lucca Bernardo ) 12. századi katolikus egyházi személyiség volt. Az 1188-as konzisztóriumban Santa Maria Nova templom címmel bíborosi diakónussá nyilvánították . 1193 - ban bíboros pap lett San Pietro in Vincoli templom címmel . Részt vett az 1191-es ( III. Celesztin ) és az 1198-as ( III. Innocentius ) pápaválasztáson. [egy]

Jegyzetek

1. ↑ Salvador Miranda. BERNARDO, Can. Reg. S. Frediano di  Lucca . A Szent Római Egyház bíborosai . Floridai Nemzetközi Egyetemi Könyvtár. Letöltve: 2013. február 18. Az eredetiből archiválva : 2013. március 17..

Irodalom

• Lorenzo Cardella. Memorie Storiche de Cardinali della Santa Romana Chiesa . - Róma: Stamperia Pagliarini., 1792. - 1. köt. I. rész 2. - P. 164. - 312 p.  (Olasz)
• Alfonso Chacon. Vitæ, et res gestæ Pontificvm Romanorum et SRE Cardinalivm ab initio nascentis Ecclesiæ vsque ad Vrbanvm VIII. Pont. Max. . - Romae: Typis Vaticanis, 1677. - Vol. I.col . 1142  (olasz)
• "Essai de liste générale des cardinaux. Les cardinaux du XIIè siècle". Annuaire Pontifical Catholique 1928 . Párizs: Maison de la Bonne Presse, 1928, p. 155
• Eubel, Conradus és Gulik, Guglielmus van. Hierarchia Catholica Medii et Recientoris Aevi . I. kötet (1198-1431). München: Sumptibus et Typis Librariae Regensbergianae, 1913; reprint, Padova: Il Messagero di S. Antonio, 1960, p. 3. jegyzet 1. sz. tizenegy; és 45
• Kartusch, Elfriede. Das Kardinalskollegium in der Zeit von 1181-1227 ein Beitrag zur Geschichte des Kardinalates im Mittelalter . Disszertáció: Tézis (doktori)--Universität Wien, 1948, p. 95-99
• Maleczek, Werner. Papst und Kardinalskolleg von 1191 bis 1216 : die Kardinäle unter Coelestin III. és Innocenz III . Wien: Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, 1984 .bd), p. 89-90.