Abram Bergson | |
---|---|
angol Abram Bergson | |
Születési dátum | 1914. április 21 |
Születési hely | |
Halál dátuma | 2003. április 23. (89 éves) |
A halál helye | |
Ország | |
Tudományos szféra | közgazdaságtan , szovjetológia |
Munkavégzés helye | Harvard Egyetem |
alma Mater | |
tudományos tanácsadója | Vaszilij Leontyev |
Díjak és díjak | John Commons-díj (1979) |
Abram Bergson ( angol. Abram Bergson ; 1914. április 21., Baltimore - 2003. április 23. , Cambridge , Massachusetts ) - amerikai közgazdász, a szovjet gazdaság specialistája.
1933-ban szerzett főiskolai diplomát a Johns Hopkins Egyetemen. A Harvard Egyetemen szerzett MA (1935) és PhD fokozatot (1940).
1940-1942 között a Texasi Egyetemen tanított. Majd a második világháború alatt az Egyesült Államok Stratégiai Szolgálati Hivatalának orosz gazdasági osztályának vezetőjeként dolgozott . A háború után a Columbia Egyetem közgazdasági tanszékén tanított . 1956-ban a Harvard Egyetem közgazdászprofesszora lett , ahol 1981-es nyugdíjazásáig maradt. 1964-1968-ban és 1977-1980-ban a Harvard Orosz Kutatóközpontot vezette.
1966 és 1973 között tagja volt a Fegyverzetellenőrzési és Leszerelési Ügynökség Társadalomtudományi Tanácsadó Testületének, 1971 és 1973 között pedig az igazgatótanács elnöke.
1975 - ben az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia kitüntetést kapott a Szovjetunió tanulmányozásában nyújtott kiemelkedő hozzájárulásáért . A J. R. Commons-díj nyertese ( 1979).
Végzős hallgatóként a jóléti közgazdaságtanról írt dolgozatával szerzett hírnevet: "A jóléti gazdaságtan egyes aspektusainak átdolgozása", Quarterly Journal of Economics , 1938.
Kutatásának fő területe a Szovjetunió gazdasága volt . Ahogy az amerikai prof. Martin Malia , Bergson "Szovjet Oroszország valódi nemzeti jövedelme 1928 óta" című alapművében (1961) összefoglalja, hogy 1928 és 1940 között a szovjet GNP több mint 60%-kal nőtt. „Ha szem előtt tartjuk, hogy ugyanezen évek alatt az Egyesült Államok GNP-je összességében 33%-kal esett vissza, akkor a szovjet mutatók (Bergson szerint) a 20. század leglenyűgözőbbei között fognak megjelenni” – írja Malia [1] .
Az 1960-as évek végéig úgy gondolta, hogy a Szovjetunió veszít a Nyugattal szemben az erőforrások megtérülését illetően, de a technikai és egyéb tapasztalatok Nyugattól való kölcsönzési lehetősége miatt előnyben volt az ún. a termelési tényezők össztermelékenységének növekedése, amely a különbség szűkülésével automatikusan elpárologni látszott. Az 1970-es évek elején azonban Bergson olyan számításokat közölt, amelyek szerint a Szovjetunió gazdaságának hatékonysága hanyatlásnak indult amiatt, hogy a termelés magas tőkeintenzitását már nem tudta ellensúlyozni a munkatermelékenység növekedése, és folyamatos növekedést jósol. a Szovjetunió növekedési ütemének csökkenése 1970-1989 között nullára. Ennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a Szovjetunió elkerülhetetlenül felhagy a tervezett-centralizált gazdasági rendszerrel, és áttér a piaci modellre [2] .
Tematikus oldalak | ||||
---|---|---|---|---|
|