Vadim Nyikolajevics Ashurkov | |||||
---|---|---|---|---|---|
Születési dátum | 1904. március 31 | ||||
Születési hely | Tula | ||||
Halál dátuma | 1990. május 10. (86 évesen) | ||||
A halál helye | Tula | ||||
Ország |
Orosz Birodalom → Szovjetunió |
||||
Tudományos szféra | sztori | ||||
Munkavégzés helye | Tulai Állami Pedagógiai Intézet. L. N. Tolsztoj | ||||
alma Mater | Moszkvai Történelmi és Levéltári Intézet | ||||
Akadémiai fokozat | A történelemtudományok doktora ( 1963 ) | ||||
Akadémiai cím | Egyetemi tanár | ||||
Ismert, mint | Tula helytörténész, az orosz fegyvergyártás történésze | ||||
Díjak és díjak |
|
Vadim Nyikolajevics Ashurkov (1904. március 31. Tula - Tula, 1990. május 10.) - szovjet történész , helytörténész. A történelemtudományok doktora (1963), egyetemi tanár (1964). Az RSFSR tiszteletbeli tudósa (1988).
Vadim Nikolaevich Ashurkov 1904. március 31-én született Tulában, intelligens orosz családban. Apja - Nyikolaj Mihajlovics Ashurkov (megh. 1921) - a Tulai Fegyvergyár kovácsműhelyének vezetője volt . Anya – Alexandra Mihajlovna († 1947). A fiatalabb Ashurkov 1913-tól 1917-ig Tula gimnáziumi tanulója, 1917-től 1921-ig a 3. városi iskola II. szakaszának tanulója, majd 1924-ig egy esti munkatechnikai iskola tanulója. 1919 óta iskolai, majd műszaki iskolai tanulmányait a Tulai Fegyvergyár irodájában végzett munkával ötvözte. Az iskola befejezése után 1924-ig a Fegyvergyár hivatalnoka maradt, majd ott dolgozott még három évig időmérőként és öt évig technikusként 1931-ig.
Egy műszaki iskola diákjaként Ashurkov komolyan érdeklődött Tula régió történelmének tanulmányozása iránt. Ennek eredményeként az 1920-as évek második felében jelentek meg első nyomtatott művei. 1929-ben a Tula Terület Tanulmányozó Társaságának elnökségi tagja lett, amely az első alma materje lett. 1931-ben Ashurkov belépett a Moszkvai Történeti és Levéltári Intézetbe, 1933 decemberében pedig az első 17 diplomás egyike lett.
Az intézet elvégzése után visszatért Tulába, és két évig kutatóként dolgozott a helytörténeti múzeumban. 1935-ben kezdett tanítani: 1935-től 1940-ig először a Tulai Gépészeti Karon , majd 1940-től 1941-ig a Mechanikai és Műszaki Főiskolán történelmet olvasott. 1937 óta részmunkaidőben a Tulai Archívumban dolgozott kutatóként. 1941-től 1943-ig a területi levéltár vezetője volt.
1942-1943-ban Ashurkov doktori disszertációján dolgozott: "Tula fegyverkovácsai és osztályharcaik a 17. - 19. század 1. negyedében". A disszertációjának utolsó szakaszában, 1943-ban a Tulai Regionális Pedagógiai Intézet történelem szakos oktatója lett . 1944 januárjában védte meg disszertációját, 1946-ban történelemtudományi adjunktus, 1947-ben - vezetője.
1956-ban átszervezés történt a Pedagógiai Intézet Történettudományi és Filológiai Karának struktúrájában: a Szovjetunió Történeti és Világtörténeti Tanszéke egyesült. 1956 és 1962 között Ashurkov a Történelem Tanszék adjunktusa volt. Ekkor készítette el doktori disszertációját: „Orosz fegyvergyárak a 19. század második felében.”. A védekezésre 1963-ban került sor. 1963-ban a Pedagógiai Intézetben visszaállították a történelmi osztályok régi struktúráját, és 1963-tól 1975-ig Ashurkov ismét a Szovjetunió Történeti Tanszékét vezette. 1964-ben professzori címet kapott, 1967-ben Tula díszpolgára lett .
A doktori disszertáció főbb rendelkezéseit tudományos konferenciákon tartott beszámolókban ismertetjük. Bemutatta a 19. század 2. felének hazai fegyvergyártás történetét, ezen belül az ipari forradalom folyamatát, az állami munkáspolitikát a katonai osztály körülményei között. Jelentősége Tula történetírása számára Tula társadalomtörténetének általános problémáihoz, az ipari termelés fejlődéstörténetéhez kapcsolódik. A fentiek nagy részét Ashurkov tanítványai végezték és végzik, fejlesztve az osztály-, gazdaságtörténetet, a helyi önkormányzatok történetét, megvédve kandidátusi disszertációit az ő vezetése alatt: S. V. Dichkovsky, A. A. Korolev, V. I. Plotnikova, A. A. Sukhov, N. F. Firsanova (Trutneva), L. P. Frolova.
Általános történeti és pedagógiai jelentőségű volt Ashurkov munkája a pedagógiai intézetek történeti karai számára készült „Történelmi helytörténet” tankönyvről. A tankönyvet a Prosveshchenie kiadó adta ki 1975-ben. Ugyanebben az évben egészségügyi okokból felmentették a Szovjetunió Történeti Tanszékének éléről, és 1988. szeptember 1-jéig nyugdíjazásáig annak professzora maradt.
Nyugdíjassá válása után kollégáival, V. I. Krutikov és A. P. Plotnyikov docensekkel a szerkesztőbizottság tagjaként dolgozott a „Tula terület története” bibliográfiai tárgymutató összeállításán. Az indexet 1990 őszén, halála után tették közzé Tulában. Az összeállítók, a Tulai Regionális Könyvtár munkatársai az emléknek szentelték
![]() |
|
---|