| Falu | |
| Artel | |
|---|---|
| 58°50′41″ s. SH. 59°33′17″ K e. | |
| Ország | Oroszország |
| A szövetség tárgya | Szverdlovszk régió |
| városi kerület | Nyizsnyeturinszkij |
| Történelem és földrajz | |
| Időzóna | UTC+5:00 |
| Népesség | |
| Népesség | ↘ 12 [1] ember ( 2010 ) |
| Digitális azonosítók | |
| Irányítószám | 624220 |
| OKATO kód | 65478000001 |
| OKTMO kód | 65715000121 |
Artelnij település Oroszországban , a Szverdlovszki régió Nyizsnyeturinszkij városi kerületében .
Artelnij falu Nyizsnyaja Tura városától 30 kilométerre (az út mentén 37 kilométerre) északnyugatra, az Is folyó (a Tura bal oldali mellékfolyója) bal partján, a Shumikha folyó torkolatával szemben található. ] .
Artelny községet 1825-ben alapították. A település a permi kormányzóság Verhotursky Uyezd része volt . Az első telepesek vogulok és tatárok voltak .
A bányák kezelését a Kresztovozdvizenszkij körzet igazgatása végezte. A menedzser a francia Perret L. Ya. A munkaerőt Perm és Vyatka tartományokból, valamint a közeli településekről hozták a bányákba : Biserából, Pyshmaból, Lysvából és másokból. Amikor az igazgató a faluba érkezett, az utcákat gondosan felsöpörték. Felesége reggelente kiment a ház széles tornácára és aprópénzt szórt ki, az emberek összevesztek, a hölgy érdeklődve figyelte. Este egy hordó bort tettek ki a falu terére, és egy kupát vittek a parasztoknak. A menedzser időnként bálokat adott, amelyre az összes helyi nemesség összegyűlt. Felesége pénzt gyűjtött a vendégektől, és szegény gyerekek oktatására fordította.
Az összes bánya Shuvalov gróf úgynevezett Kresztovozdvizenszkij platinakerületéhez tartozott.
Itt összpontosult az adminisztráció a fekvő bányák környezetének kezelésére. A faluban található iroda, templom, zemsztvoi iskola, orvosi asszisztensi állomás és két kereskedelmi üzlet. A részvénytársaság nem engedi be Kabakovot bányáiba, ennek következtében a sörfőzés és a házi sörfőzés a faluban igen fejlett.
A faluban két kovácsműhely és egy asztalosműhely volt. 1908-ban 80 udvar és laktanya volt a községben, 618-an éltek [3] . 1928-ban gyűjtőpontot építettek a platina fogadására. A forradalom előtt a bányászokat egy művezető vezette, tizenkét konzervgyártó volt a segédje, akik az öblítést nézték, ők is naponta gyűjtötték a platinát üvegekbe és a bányászok munkába állásához szükséges jegyzőkönyvet. E "levél" szerint olyan kenyeret és termékeket adtak ki, amelyeket az üveg aláírása nélkül nem árultak.
Minden üvegnek megvolt a maga cselekménye. Később a kannákat törölték, és a bányászok maguk kezdték átadni a fémet a pénztárosnak. A fémért kötvényt kaptak, ami egyenrangú az állami bankjegyekkel. A bányászok kis artellákban egyesültek, maguk kerestek helyet, de a jegyet kiállító művezető engedélyével. Később a faluban egy speciális üzletet építettek - egy aranyfelvásárló boltot.
1932 óta ezek az üzletek az egész arany-platina iparban megváltoztatták a nevüket, és torgsinok néven váltak ismertté (külföldiekkel folytatott aranykereskedelem). Az áruk árai viszonylag olcsóbbak voltak. A torgsinok célja a lakók által tárolt arany, platina és ezüst kiszivattyúzása. Mivel olcsóbbak voltak az árak, és nagy volt az áruválaszték, vitték a fémet, nem féltek átadni és még éjjel is hozták. Kérdezés nélkül elfogadták, honnan szerezte, még ha el is lopták, hiszen az államnak nagy szüksége volt rá.
A huszadik század közepére a település a kotrás építésével és munkáinak megkezdésével összefüggésben nagymértékben megnőtt, klub jelent meg. A század végére a nemesfémkészletek elfogytak, Artelny közönséges üdülőfaluvá változott [3] .
| Népesség | |
|---|---|
| 2002 [4] | 2010 [1] |
| húsz | ↘ 12 |