| Georgios Aretakis | |
|---|---|
| Γεώργιος Αρετάκης | |
| Becenév | Sfakianos kapitány |
| Születési dátum | 1900 |
| Születési hely | Spili Rethymni , Krétai állam |
| Halál dátuma | 1949. április 26 |
| A halál helye | Mani |
| Affiliáció | Görögország |
| A hadsereg típusa | partizán hadsereg |
| parancsolta | a Görög Népi Felszabadító Hadsereg és a Görög Demokratikus Hadsereg egységei |
| Csaták/háborúk | világháború , kisázsiai hadjárat , görög-olasz háború , görög ellenállás , görög polgárháború |
Georgios Aretakis ( görög γεώργιος αρετάκης ; 1900 - 1949. április 26. ), más is ismert a Partizán álnév Kapetan Sfakianό -k ( görög καπετάν σφακιανός ) - görög tiszt és a GreaCe -i emberek szabadságának felszabadító hadseregének tisztviselője, és a Gre -i emberek felszabadító hadseregének személyzetének tisztviselője. a Görög Népi Felszabadító Hadsereg ( DELAS) figyelj)) a Peloponnészosz .
Georgios Aretakis 1900 - ban született Spili faluban, nem messze Rethymno városától , amely akkoriban félautonóm krétai állam [1] volt . 1916- ban , tinédzserként önkéntesként jelentkezett a görög hadseregbe, és a macedón fronton harcolt az első világháborúban . Részt vett a görög hadsereg kisázsiai hadjáratában is (1919-1922). 1935-ben részt vett E. Venizelos támogatóinak sikertelen puccskísérletében , majd leszerelték. A görög-olasz háború kitörésével 1940 októberében visszahívták az aktív hadseregbe, és Kréta 5. hadosztályában harcolt a gyalogság kapitányi [2] rangjával [3] . A görög hadsereg visszaverte az olasz támadást, és áthelyezte az ellenségeskedést Albánia területére. A hitleri Németország megmentette szövetségesét. Miután a görög tábornokok egy része a parancsot megszegve „tiszteletbeli feladást” írt alá, Aretakis, aki ekkorra már őrnagyi rangot kapott , azon tisztek közé tartozott, akik elutasították az átadást. Igyekezett eljutni Krétára , amely még szabad volt, de mivel nem tudott a szigetére költözni, a Peloponnészoszban , Pátra városában maradt [4] .
Görögország háromszoros német-olasz-bolgár megszállásának kezdetével Aretakis, az egyik első reguláris hadsereg tisztje, csatlakozott a kommunista Görög Népi Felszabadító Hadsereghez (ELAS) [5] . Achaia hegyvidéki részének lakóinak önkéntes mozgósítására irányuló kampányt folytatott az ELAS-ban [5] , Aretakis J. Katsikopoulos ügyvéddel együtt átvette a különálló Kalavrit zászlóalj parancsnokságát a XII. peloponnészoszi ELAS-ezred részeként . 1943. október 16 -án és 17- én az ELAS peloponnészoszi vezérkar utasítására, 400 partizán élén Aretakis 97 katonából álló haderővel megtámadta a Wehrmacht felderítő századát Kerpiniben . 4 németet megöltek, 11-en elmenekültek, a maradék 82-t fogságba esett. E foglyok sorsa a véres események láncolatává vált: 1943. november 25-én egy német teherautó-oszlopra 40 katonával csaptak le az ELAS partizánok Spárta és Tripoli városai között, Monodentryben . Csak egy német katona maradt életben [6] :251 ). Válaszul november 26-án a Wehrmacht 118 túszt lőtt le a görög civil lakosság közül Monodentryben, és nem volt hajlandó kicserélni őket Kerpiniben elfogott német foglyokra. Ezt követően, illetve a foglyok kiszabadítását célzó német hadművelet során december 7-én a partizánok a brit katonai misszió [9] jóváhagyásával és jelenlétében 78 foglyot lőttek le [7] [8 ] . A foglyok kivégzésére reagálva december 13-án a Wehrmacht Kalavrytában követte el a mészárlást , amelynek során a kisváros több mint 700 lakosát ölték meg [10] .
Aretakis később átvette a parancsnokságot a VIII. ELAS-ezred egyik zászlóaljánál Laconiában . 1944 júniusában sikerült kivonnia zászlóalját a Wehrmacht-egységek és kollaboránsok büntető hadműveleteinek gyűrűjéből [11] . Augusztus 10- én részt vett a laconiai sellasiai csatában [ 12] . A megszállás végére, 1944 szeptemberében részt vett a Meligala községért vívott csatában, melynek során mintegy 800 kollaboránst öltek meg, akik nem voltak hajlandók megadni magukat, és várták a britek érkezését, de a civilekből helyi lakosokat is. lakosság [13] [14] :226 .
Miután a Görög Kommunista Párt vezetése 1945 januárjában aláírta a Varkiza Egyezményt , Aretakis megtagadta fegyvereinek átadását, és elbújt a Peloponnészosz hegyei között . 1945 tavaszán csatlakozott a Mani hegyeiben bujkáló többi egykori ELAS-harcoshoz [15] . Ugyanezen év júliusában a Taygetos és a Parnon hegység vidékén tevékenykedett [16] . Ugyanebben az időszakban, 1946. május 20- án a Pátrai Törvényszék távollétében életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, mert 1943 szeptemberében részt vett egy jobboldali politikai irányultságú partizán különítmény [17] leszerelésében , és részt vett a törvényszék, amely a különítmény öt tisztjéből hármat halálra ítélt [18] [19] .
1947- ben , amikor a polgárháború javában zajlott, Aretakis Achaiában és Elisben tevékenykedett , és csatát vívott a kormány csapataival Daphniban (Achaia ) [20] , Elatophytoban (Achaia ) [21] , Neraidában, Elisben [22] Havariban. , Elis, ahol legyőzte a milícia monarchistáiból álló különítményt [23] . Részt vett a DSE sikertelen kísérleteiben is, amelyek 1947. október 24-én Amallast és 1947. december 31-én Andricenát célozták meg [24] . 1948 januárjában Aretakis alezredesi rangot kapott az "ideiglenes demokratikus kormánytól" [25] , majd később a DSE Peloponnészosz [26] [27] :864 III. hadosztályának főhadiszállására osztották be .
1948. április 11- én részt vett a DSE partizánok győzelmes csatájában Kalavrita város közelében [28] . 1949- ben a kormánycsapatok büntető hadműveletei fokozatosan a peloponnészoszi partizáncsapatok széteséséhez és felbomlásához vezettek . Januárban Aretakis Aroania hegyei és Aphrodité hegyei közé költözött [ 29 ] . A DSE erőinek peloponnészoszi végső veresége után Aretakis megpróbálta megtalálni a módját, hogy eljuthasson hazájába, Kréta szigetére [30] .
A Krétára való átkelési kísérlet során Aretakis úgy döntött, hogy a Peloponnészosztól délre költözik . 1949 áprilisának elején a kormánycsapatok észrevették Arcadiában [31] . Néhány nappal később a Mani -félszigeten keresett menedéket , először Dilangado városában, majd egy elfogási hadművelet után, amelyet a kormányhadsereg és a monarchista milícia hajtottak végre, a város régiójában. Areopolis . Itt azonban felfedezték a rejtekhelyét. Április 26-án az őt körülvevő csendőrök és monarchisták elleni csatában, Drimosz falu közelében, Laconia , Aretakis és 4 társa meghalt [32] . T. Gerosisis történész azt írja, hogy Aretakis öngyilkos lett [27] :864 .
A monarchisták levágták a fejét, és rúdra téve bemutatták Mani falvaiban, mint egy trófeát [33] . Ugyanezen év novemberében a királyi rendelet értelmében Aretakist megfosztották tiszti rangjától, és a második kategóriájú közkatonává csökkentették [34] .
Még Aretakis ellenfelei is elismerték, hogy bátor és tapasztalt tiszt volt. A negatív értékelések csak arra korlátozódnak, hogy 1943. szeptember 16- án részt vett Drosopoulos kapitány jobboldali politikai beállítottságú egy kis különítményének semlegesítésében, valamint elnökként részt vett a törvényszéken, amely halálra ítélte a különítmény három tisztjét. [35] [36] [37] . Ezzel vádolta meg harcostársa is, akit a kormánycsapatok lelőttek N. Dienis [38] . Egyes történészek azonban vitatják, hogy részt vett e tisztek halálbüntetésében [39] .
Vannak jobboldali történészek, akik megkérdőjelezik parancsnoki képességeit [40] [41] és megemlítik fenyegetéseit azok ellen, akiket Aretakis "reakciósnak" [42] tartott .
A kormány újságok a polgárháború idején azzal vádolták Aretakist, hogy rajtaütést hajtottak végre Valtesiniko [43] és Levidi falvakban Arcadiaban [44] κ.ά.
Aretakis feleségül vette honfitársát, Antigoni Yakumoyannakit, és született vele egy lánya, Catherine [45] .