Aretakis, Georgios

Georgios Aretakis
Γεώργιος Αρετάκης
Becenév Sfakianos kapitány
Születési dátum 1900( 1900 )
Születési hely Spili Rethymni , Krétai állam
Halál dátuma 1949. április 26( 1949-04-26 )
A halál helye Mani
Affiliáció  Görögország
A hadsereg típusa partizán hadsereg
parancsolta a Görög Népi Felszabadító Hadsereg és a Görög Demokratikus Hadsereg egységei
Csaták/háborúk világháború , kisázsiai hadjárat , görög-olasz háború , görög ellenállás , görög polgárháború

Georgios Aretakis ( görög γεώργιος αρετάκης ; 1900  - 1949. április 26. ), más is ismert a Partizán álnév Kapetan Sfakianό -k ( görög καπετάν σφακιανός ) - görög tiszt és a GreaCe -i emberek szabadságának felszabadító hadseregének tisztviselője, és a Gre -i emberek felszabadító hadseregének személyzetének tisztviselője. a Görög Népi Felszabadító Hadsereg ( DELAS) figyelj)) a Peloponnészosz .

Korai élet

Georgios Aretakis 1900 - ban született Spili faluban, nem messze Rethymno városától , amely akkoriban félautonóm krétai állam [1] volt . 1916- ban , tinédzserként önkéntesként jelentkezett a görög hadseregbe, és a macedón fronton harcolt az első világháborúban . Részt vett a görög hadsereg kisázsiai hadjáratában is (1919-1922). 1935-ben részt vett E. Venizelos támogatóinak sikertelen puccskísérletében , majd leszerelték. A görög-olasz háború kitörésével 1940 októberében visszahívták az aktív hadseregbe, és Kréta 5. hadosztályában harcolt a gyalogság kapitányi [2] rangjával [3] . A görög hadsereg visszaverte az olasz támadást, és áthelyezte az ellenségeskedést Albánia területére. A hitleri Németország megmentette szövetségesét. Miután a görög tábornokok egy része a parancsot megszegve „tiszteletbeli feladást” írt alá, Aretakis, aki ekkorra már őrnagyi rangot kapott , azon tisztek közé tartozott, akik elutasították az átadást. Igyekezett eljutni Krétára , amely még szabad volt, de mivel nem tudott a szigetére költözni, a Peloponnészoszban , Pátra városában maradt [4] .

Ellenállás

Görögország háromszoros német-olasz-bolgár megszállásának kezdetével Aretakis, az egyik első reguláris hadsereg tisztje, csatlakozott a kommunista Görög Népi Felszabadító Hadsereghez (ELAS) [5] . Achaia hegyvidéki részének lakóinak önkéntes mozgósítására irányuló kampányt folytatott az ELAS-ban [5] , Aretakis J. Katsikopoulos ügyvéddel együtt átvette a különálló Kalavrit zászlóalj parancsnokságát a XII. peloponnészoszi ELAS-ezred részeként . 1943. október 16 -án és 17- én az ELAS peloponnészoszi vezérkar utasítására, 400 partizán élén Aretakis 97 katonából álló haderővel megtámadta a Wehrmacht felderítő századát Kerpiniben . 4 németet megöltek, 11-en elmenekültek, a maradék 82-t fogságba esett. E foglyok sorsa a véres események láncolatává vált: 1943. november 25-én egy német teherautó-oszlopra 40 katonával csaptak le az ELAS partizánok Spárta és Tripoli városai között, Monodentryben . Csak egy német katona maradt életben [6] :251 ). Válaszul november 26-án a Wehrmacht 118 túszt lőtt le a görög civil lakosság közül Monodentryben, és nem volt hajlandó kicserélni őket Kerpiniben elfogott német foglyokra. Ezt követően, illetve a foglyok kiszabadítását célzó német hadművelet során december 7-én a partizánok a brit katonai misszió [9] jóváhagyásával és jelenlétében 78 foglyot lőttek le [7] [8 ] . A foglyok kivégzésére reagálva december 13-án a Wehrmacht Kalavrytában követte el a mészárlást , amelynek során a kisváros több mint 700 lakosát ölték meg [10] .

Aretakis később átvette a parancsnokságot a VIII. ELAS-ezred egyik zászlóaljánál Laconiában . 1944 júniusában sikerült kivonnia zászlóalját a Wehrmacht-egységek és kollaboránsok büntető hadműveleteinek gyűrűjéből [11] . Augusztus 10- én részt vett a laconiai sellasiai csatában [ 12] . A megszállás végére, 1944 szeptemberében részt vett a Meligala községért vívott csatában, melynek során mintegy 800 kollaboránst öltek meg, akik nem voltak hajlandók megadni magukat, és várták a britek érkezését, de a civilekből helyi lakosokat is. lakosság [13] [14] :226 .

A "fehér terror" idején

Miután a Görög Kommunista Párt vezetése 1945 januárjában aláírta a Varkiza Egyezményt , Aretakis megtagadta fegyvereinek átadását, és elbújt a Peloponnészosz hegyei között . 1945 tavaszán csatlakozott a Mani hegyeiben bujkáló többi egykori ELAS-harcoshoz [15] . Ugyanezen év júliusában a Taygetos és a Parnon hegység vidékén tevékenykedett [16] . Ugyanebben az időszakban, 1946. május 20- án a Pátrai Törvényszék távollétében életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, mert 1943 szeptemberében részt vett egy jobboldali politikai irányultságú partizán különítmény [17] leszerelésében , és részt vett a törvényszék, amely a különítmény öt tisztjéből hármat halálra ítélt [18] [19] .

Polgárháború

1947- ben , amikor a polgárháború javában zajlott, Aretakis Achaiában és Elisben tevékenykedett , és csatát vívott a kormány csapataival Daphniban (Achaia ) [20] , Elatophytoban (Achaia ) [21] , Neraidában, Elisben [22] Havariban. , Elis, ahol legyőzte a milícia monarchistáiból álló különítményt [23] . Részt vett a DSE sikertelen kísérleteiben is, amelyek 1947. október 24-én Amallast és 1947. december 31-én Andricenát célozták meg [24] . 1948 januárjában Aretakis alezredesi rangot kapott az "ideiglenes demokratikus kormánytól" [25] , majd később a DSE Peloponnészosz [26] [27] :864 III. hadosztályának főhadiszállására osztották be .

1948. április 11- én részt vett a DSE partizánok győzelmes csatájában Kalavrita város közelében [28] . 1949- ben a kormánycsapatok büntető hadműveletei fokozatosan a peloponnészoszi partizáncsapatok széteséséhez és felbomlásához vezettek . Januárban Aretakis Aroania hegyei és Aphrodité hegyei közé költözött [ 29 ] . A DSE erőinek peloponnészoszi végső veresége után Aretakis megpróbálta megtalálni a módját, hogy eljuthasson hazájába, Kréta szigetére [30] .

Halál

A Krétára való átkelési kísérlet során Aretakis úgy döntött, hogy a Peloponnészosztól délre költözik . 1949 áprilisának elején a kormánycsapatok észrevették Arcadiában [31] . Néhány nappal később a Mani -félszigeten keresett menedéket , először Dilangado városában, majd egy elfogási hadművelet után, amelyet a kormányhadsereg és a monarchista milícia hajtottak végre, a város régiójában. Areopolis . Itt azonban felfedezték a rejtekhelyét. Április 26-án az őt körülvevő csendőrök és monarchisták elleni csatában, Drimosz falu közelében, Laconia , Aretakis és 4 társa meghalt [32] . T. Gerosisis történész azt írja, hogy Aretakis öngyilkos lett [27] :864 .

A monarchisták levágták a fejét, és rúdra téve bemutatták Mani falvaiban, mint egy trófeát [33] . Ugyanezen év novemberében a királyi rendelet értelmében Aretakist megfosztották tiszti rangjától, és a második kategóriájú közkatonává csökkentették [34] .

Teljesítményértékelés

Még Aretakis ellenfelei is elismerték, hogy bátor és tapasztalt tiszt volt. A negatív értékelések csak arra korlátozódnak, hogy 1943. szeptember 16- án részt vett Drosopoulos kapitány jobboldali politikai beállítottságú egy kis különítményének semlegesítésében, valamint elnökként részt vett a törvényszéken, amely halálra ítélte a különítmény három tisztjét. [35] [36] [37] . Ezzel vádolta meg harcostársa is, akit a kormánycsapatok lelőttek N. Dienis [38] . Egyes történészek azonban vitatják, hogy részt vett e tisztek halálbüntetésében [39] .

Vannak jobboldali történészek, akik megkérdőjelezik parancsnoki képességeit [40] [41] és megemlítik fenyegetéseit azok ellen, akiket Aretakis "reakciósnak" [42] tartott .

A kormány újságok a polgárháború idején azzal vádolták Aretakist, hogy rajtaütést hajtottak végre Valtesiniko [43] és Levidi falvakban Arcadiaban [44] κ.ά.

Család

Aretakis feleségül vette honfitársát, Antigoni Yakumoyannakit, és született vele egy lánya, Catherine [45] .

Linkek

  1. Νίκου Μαν, Περακάκη, Οι δροσουλίτες , Αθήνα 1976, σελ 1222.λ
  2. Κώστα Θ. 1943-1949 _ _
  3. Γιάννης Πριόβολος, Μόνιμοι αξιωματικοί στον Ε.Σ..Α. - οικειοθελώς ή εξ ανάγκης, νότια και κεντρική ελλάδα, εκδόσεις αλφειός, 2009, σελ 132.
  4. εφημερίδα Εμπρός , 1949. április 28., σελ 6. . Letöltve: 2015. április 28. Az eredetiből archiválva : 2015. május 18..
  5. 1 2 Καραλή, Α', σελ 127.
  6. ↑ ↑ έπεσαν για τη ζωή, τόμος τρίτος ά, έκδοση της κεντρικής επιτροπής τουνιστικού κόμμμuging
  7. Νίκου Μαν. Περακάκη, Οι δροσουλίτες , Αθήνα 1976, σελ 125.
  8. χέρμαν φρανκ μάγερ από τη βιένη στα καλάβρυτα - τα αιματηρά της μεραραραρας καταδρομών στη σε σε σε α κ κ κ μ : μagm. A _ _ 249-257 , 274-276
  9. αρχείο καλαβρυτινού ολοκαυτώματος - τα παρασκήνια της διαταγή του γλας για τη εκεση των αιχμαώμαώ (μifα γι γη εην εκεση των αιμuging | ΚΑΛΑΒΡΥΤΑ - HÍREK . Letöltve: 2015. április 28. Az eredetiből archiválva : 2017. december 6..
  10. χέρμαν φρανκ μάγερ από τη βιένη στα καλάβρυτα - τα αιματηρά της μεραραραρας καταδρομών στη σε σε σε α κ κ κ μ : μagm. Γιάνης μυλωνόπουλος, βιβλιοπωλείον της εστίας, αθήνα, 2003, ISBN 960-05-1112-8 , σελ.443 (Meyer, Hermann Frank Von Wien Nach Kalavryta-Die Blutige SPure Derens .
  11. A _ _ _
  12. Μάγερ, σελ 581.
  13. Ανακοινωθέν υπ'αριθ. 68 του Γενικού Στρατηγείου του ΕΛΑΣ. Από 21-25.9.44 στο Κείμενα της Εθνικής Αντίστασης  (görög) . - Αθήνα: Σύγχρονη Εποχή, 1981. - T. A'. - S. 414.
  14. A _ _
  15. Εφημερίδα Εμπρός , 8 Απριλίου 1945, σελ 1. . Letöltve: 2015. április 28. Az eredetiből archiválva : 2015. május 18..
  16. Εφημερίδα Εμπρός , 10 Ιουλίου 1945, σελ 3. . Letöltve: 2015. április 28. Az eredetiből archiválva : 2015. május 18..
  17. Κοσμά Εμμ. Αντωνοπούλου, Εθνική Αντίστασις 1941-1945 , Αθήναι 1964, σ701λ.
  18. Νικόλαος Χαραλ. Μουτούσης, „Και διηγώντας τα να κλαις…” , Αθήναι 1959, σε27.
  19. Εφημερίδα Εμπρός , 21 Μαΐου 1946, σελ 4. . Letöltve: 2015. április 28. Az eredetiből archiválva : 2015. május 18..
  20. Εφημερίδα Εμπρός , Ιουνίου 1947. 14. . Letöltve: 2015. április 28. Az eredetiből archiválva : 2015. május 18..
  21. Εφημερίδα Ριζοσπάστης , 9 Ιουλίου 1947. Archiválva : 2015. május 18. a Wayback Machine -nél
  22. Εφημερίδα Εμπρός , Σεπτεμβρίου 1947. 25. . Letöltve: 2015. április 28. Az eredetiből archiválva : 2015. május 18..
  23. βλ. Καραλή, Β', σελ 119-122
  24. Kαραλή, B', 125-133.
  25. Ηλεκτρονική έκδοση Ριζοσπάστη.
  26. Ριζοσπάστης:Η σύνθεση της ηρωικής 3ης Μεραρχίας.
  27. 1 2 Τριαντάφυλος A. A Δωδώνη, ISBN 960-248-794-1
  28. Kαραλή, B', 152-161.
  29. Εφημερίδα Εμπρός, 23 Ιανουαρίου 1949, σελ 6. . Letöltve: 2015. április 28. Az eredetiből archiválva : 2015. május 18..
  30. Περακάκη, σελ 127.
  31. Εφημερίδα Εμπρός , 5 Απριλίου 1949, σελ 5. . Letöltve: 2015. április 28. Az eredetiből archiválva : 2015. május 18..
  32. Εφημερίδα Εμπρός , 1949. április 28., σελ 6. . Letöltve: 2015. április 28. Az eredetiből archiválva : 2015. május 18..
  33. KOKKINOΣ ΦΑΚΕΛΟΣ: Αγωνιστές της Λακωνίας μέσα απόϹραΆΆόϿτο φΆωπό το φΆΉτό της Λακωνίας μέσα ΦΑΚΕΛΟΣ Letöltve: 2015. április 28. Az eredetiből archiválva : 2015. május 18..
  34. Ιωάννης Καρακατσιάνης, Η Μάνη στον πόλεμο- Κατοχή, αντίσταση και εμφύλιος , Εθνικό και Καποδιστριακό Πανεπιστήμιο Αθηνών, 2010, σελ 439—440.
  35. Αντωνοπούλου, σελ 718
  36. Καραλή, Α', σελ 126
  37. Μουτούσης, σελ 15-27.
  38. Εφημερίδα Εμπρός , 19 Archivált : 2015. május 18. a Wayback Machinenél , 21. Archiválva : 2015. május 18. a Wayback Machine - nél Archíválva
  39. Εφημερίδα Εμπρός , Ιουνίου 21, 1949, σελ 4. . Letöltve: 2015. április 28. Az eredetiből archiválva : 2015. május 18..
  40. Καραλή, Α', σελ 127-129
  41. Μουτούσης, σελ 19.
  42. Ιστορία Εικονογραφημένη Archiválva : 2015. május 18. a Wayback Machine -nál ).
  43. Εφημερίδα Εμπρός , 8 Ιουλίου 1947. . Letöltve: 2015. április 28. Az eredetiből archiválva : 2016. március 4..
  44. Εφημερίδα Εμπρός , 1948. Aυγούστου 19.
  45. Γιάννη Λεων. Λέφα, ο δημοκρατικός στρατός πελοπονήσου (Δημιουργία --πτυ kormánya -ήτα) , εκδόσεις αλφειός, αθήή τμ τμμ β σ σ σ σ σ σ σ σ σσσεις αλφειός.