Ala (ala, hala, skarlát) egy törzsi osztály (ara) a baskírok [1] részeként .
Jelöli a color- piebald , amely a harci ló totem tiszteletéhez kapcsolódik .
A tang földrajztudósa , Li Jifu így számol be: "[A türkök] egy ferde kopasz lovat he-lannak neveznek." A proto -török HALAN formát számos műben elemezte, ez a késő török szónak felel meg - ala "tarka", "ferde kopasz". Művében máshol Du Yu megjegyzi: „A törökök a ferde lovakat he-la-nak nevezik” (< HAT-LAT < *HALAT~ALAT~*ALA-AT „ferde kopasz ló”).
Az ala kifejezés átírási változatairól szóló hírek elemzése A. G. Malyavkin munkájában készült . Közéjük tartozik például a he-la (< HÂ-LÂP), amely tulajdonképpen az am "hős", "hősi" kifejezést tükrözi a basmyli vezér , Hela-pijia-kehan ( Alp- ) címében. bilge-kagan ).
A 4. század óta ismert proto-török „HALAN” szót ebben az archaikus formában a kaganátusok korában őrizték meg, mint általában a harci ló közneve [2] .
A baskír epikus művekben sok vers van a lónak szentelve. Például az Akbuzatról :
A hátán egy nyereg...
És annak a nyeregnek
a markolatára egy éles kard függ, mint a gyémánt;
Aranydarabkák a kantárban;
Fülét hegyezte, mint a csőr , A
sörény fésült, mint a lányé,
haja a hajnak,
Orrlyukai olyanok, mint a kalap ,
A fogak olyanok, mint a gerezd fokhagyma, A
mellkas, mint a gyrfalcon, keskeny az oldala, A
vékony lábak könnyűek ,
A réz nyúl módjára öntött, szemek,
kettős korona, keskeny állkapocs.
A nyak egy hajszál hosszú,
Vad, sas tekintet...
Fülek kilógnak, mint az olló...
Nyugtalanul kaszál az oldalakon;
Mint markoló farkas,
Nedves szeme csillog;
Dühében rágja a falatot,
Hab hull ajkáról;
Ugrál – felszáll, mint a madár.
Porfelhőt hagyva maga után.
| Baskír törzsek | |
|---|---|
| Északkeleti csoport | |
| Északnyugati csoport | |
| délkeleti csoport | |
| délnyugati csoport | |