Ábrahám János asztrológus és csillagász 1370-1390 körül Konstantinápolyban és Mycilene -ben élt .
Varázslatot gyakorolt, és horoszkópokat készített IV. Andronikusnak és fiának , VII. Jánosnak , hogy megjósolja V. Jánossal és II. Manuellel vívott küzdelmük eredményét . Munkásságának legfontosabb eredménye az asztrológiáról szóló klasszikus szövegek publikálása volt. I. Avraamy olyan csillagászati értekezések szerzője volt, amelyekben eltávolodott Theodore Metahitos, Nikifor Grigorov és Isaac Argyr hagyományától, akik elhagyták Ptolemaiost, és az iszlám hagyomány vezérelte, olyan szerzőket követve, mint Gregory Khiyaniad, George Khrysakok és Theodore Meliceniyot. Az I. Avraamiy által alapított iskola körülbelül 1410-ig létezett. Követői Eleutherius Zebelen, más néven Eleutherius Iliets (született 1343), és Dionysius [1] voltak.
Számos csillagászati, asztrológiai, orvosi, mágikus és retorikai tartalmú mű maradt fenn, amelyek I. Avraamyhez és iskolájához tartoznak. Kiadták Ptolemaiosz, pszeudo-Ptolemaiosz, thébai Hephaestion , ifjabb Olimpiodorosz és egyiptomi Rhetorius írásait . Ezekre a kiadásokra jellemző az eredeti szöveg nyelvtani javítása, valamint a technikai anyagok bemutatási sorrendjének megváltoztatása és új részletek hozzáadása. A kéziratok arab asztrológiai szövegek fordításait is tartalmazzák, mint például Abu-Masharov „rejtélyei” és Ahmed Perszi „Bevezetése”.
1376-ban Ábrahám írt egy értekezést a Nap és a Hold együttállásáról és ellentétéről Isaac Argyr „új táblázatai” alapján, kritikailag átdolgozva, mivel ezt a szerzőt I. Avraamy szerint Ptalamey vezérelte, és nem a "Perzsa asztalok", népszerű a Khrysykok után. Ebben a dolgozatban mindkét táblázatból számították ki az 1376 és 1408 közötti 39 napfogyatkozás dátumait és esetenként jellemzőit. I. Ábrahám tehát sikertelenül próbálta bebizonyítani, hogy a napéjegyenlőségek leírásának pontossága az iszlám táblázatok szerint jobb, mint Ptalameus táblázatai szerint.